2014 November 23

“Sok színpadépítés, kamionpakolás van már a hátam mögött” – Mogyorósi G. Ilona Süti, fénytechnikus

Halott Pénz, Akkezdet Phiai, Punnany Massif, Belga, Supernem: mi bennük a közös? Egy nő, aki mindannyiuk fénytechnikusa: Mogyorósi G. Ilona Süti. Ha kell, kamiont pakol, konténereket tol vagy fénytechnikai elemeket cipel. A Zeneipari Hivatal új sorozatában a Zeneipari menedzsment kurzusunk vendégelőadóit kérdezzük: olyan nőket mutatunk be, akik évek óta dolgoznak a magyar zeneiparban.

 Mi motivált, hogy nőként a fénytechnikusi pályát válaszd?

A húszas éveim elején jártam, így egyértelműen a buli és a szórakozás. Kívülről nézve nagyon egyszerűnek is tűnt, lemész egy hétre fesztiválozni, minden este jobbnál jobb koncertek, magas fizetés – arra gondoltam, ez lesz életem melója. Persze a valóságban ez ennél lényegesen nehezebb.

Hogyan kerültél be a zeneiparba?

Személyi bankárként dolgoztam akkoriban. Egy barátom felhívott, hogy problémájuk akadt az adminisztrációs rendszerrel (mivel nő vagyok, ez nekem biztos nem okoz gondot), ugorjak be hozzájuk. Egy diszkótechnikai nagykereskedésben dolgozott, ami mellett egy fénytechnikai cég volt. Összebarátkoztam a fiúkkal, és levittek magukkal fesztiválozni. Akkor döntöttem el, hogy nekem ez kell, én is fényes akarok lenni. Teljesen magaménak éreztem a folyamatos pörgést, abban az egy hétben szinte mindent átértékeltem és újragondoltam.

Találkozol-e meghökkenéssel vagy furcsálkodással a kollégák között, hogy te mint nő látod el ezt a munkakört?

Nemrég, az egyik egyetemi rendezvényen jegyezte meg két technikus srác, hogy soha nem láttak még „élőben” női fényest 🙂 Így hét év után elég sok helyen jártam, sok emberrel dolgoztam együtt, nagyjából mindenki ismer, látott vagy hallott már rólam. Vannak még páran, akik meglepődnek vagy „érdekesen” reagálnak. Persze vannak olyanok, akik egy kislányt látnak bennem, aki valahogy bekerült valahová és most próbálkozik. Általában ilyenkor kicsit beszélgetünk, ők jobban megismernek, könnyebben megy a munka.

Mogyorósi G Ilona
fotó: Somay Márk

Ütköztél-e és ha igen, milyen akadályokba a karriered elején, ezért, mert nő vagy?

Egyértelműen igen. Nem hibáztatom a srácokat emiatt, valahol mindenkinek furcsa volt a helyzet. Amikor visszajöttünk az első fesztiválról, betipegtem a cég tulajdonosához és közöltem vele, hogy én is ezt akarom csinálni, vegyen fel. Akkor azt a választ kaptam, hogy azon kívül, hogy nő vagyok (ez akkoriban nem volt divat a csajok között) még kezdő is. Soha nem lesz belőlem fényes. Valahol ez adta számomra a legnagyobb löketet, a küzdeni akarást, azt, hogy bebizonyítsam, képes vagyok erre. Tulajdonképpen olyan erő és akarat dolgozott bennem, hogy nehéz lett volna megállítani.

Egy kisebb cégnél kezdtem dolgozni, nekem még minden újdonság volt – nekik pedig én voltam az újdonság. Itt nem is igazán voltak konfliktusok, segítőkészek voltak, elfogadtak. Visszagondolva, elég furcsa látványt nyújthattam, ahogy kamiont pakolok, alumínium elemeket cipelek, konténereket tolok magam előtt. Egy év elteltével átkerülhettem egy nagyobb céghez, ahol már többen dolgoztak. Az újdonság varázsa ott is megvolt, viszont ahogy a mondás is tartja, nem kedvelhet mindenki. Más egy nő és más egy férfi mind mentalitásban, mind hozzáállásban. Ezekre az évekre is úgy tekintek vissza, hogy sokat segítettek a jellemem formálásában. Az „ugribugri kislányból” lassan felnőtté formált ez a szakma.

Mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon viszonylag kevés nő tevékenykedik a zeneiparban?

Ami engem illet, most már szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan zenekarok mellett dolgozhatok, mint a Belga, a Punnany Massif, Hősök, Halott Pénz, Supernem, Akkezdet Phiai, DSP, Soerii & Poolek, Sexepil – ehhez viszont sok időnek kellett eltelnie, sok színpadépítés, kamionpakolás van már a hátam mögött.

Fényes oldalról nézve ezt a kérdést ez egy nagyon nehéz szakma, nem csak az éjszakázás vagy a folyamatos utazás miatt: olyan fizikai erőpróbának van kitéve az ember, ami nem nőnek lett kitalálva. Furcsa lehet ezt az én „számból” hallani, viszont ezt így gondolom. A létra legalsó fokáról kell elkezdeni ezt a szakmát (is), fokról fokra haladva. Így tudod megszerezni azt a tudást, amit később magabiztosan hasznosítani tudsz. És a magabiztosság ebben a szakmában elengedhetetlen.

Ha fentieknél is többet szeretnél tudni, mert ezernyi kérdés merült fel most benned, akkor lehet, hogy érdemes beiratkoznod a Zeneipari menedzsment képzésünkre. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által akkreditált kurzusunk legközelebb 2016. február 23-án indul. A képzésről bővebben az alábbi videóban.