2015 October 06

Brandek és PR-gépezetek a műfajok alkonyán – az elektronikus zenei színtér változásáról

Merre tart az elektronikus zene? És mi lesz a műfaji sokszínűséggel? Hogyan változik az elektronikus zenei színtér? Laurine Frost , a különböző alteregók alatt alkotó, nemzetközileg elismert elektronikus zenei producer (Coldfish, Magamura), kiadófőnök (Not So Secret Diary, All Inn Records) és számos nemzetközi szerzői projekt tagja és menedzsere, az október 19-én induló ElectriCity – elektronikus zenei menedzsment kurzus vendégoktatója erről ír alábbi cikkében.

Egyre többször esik szó arról, hogy hogyan válik egyre képlékenyebbé és megfoghatatlanabbá a hőskorban iránymutatóként használt műfaji kategóriák fogalma közel 20 évvel az elektronikus és alternatív zenék aranykora után. „Kultur-kereskedelmi” szempontból elég volt ennyi idő ahhoz, hogy mára az egykori Detroit lázadó szellemiségét és a kettészakítottságából feleszmélő Berlin virágzó eszméit egyszer és mindenkorra kiválóan eladható produktummá és nyereséges üzletággá alakítsuk, ezzel átformálva a címkéket és skatulyákat, melyek mentén eligazodhatunk valós vagy vélt zenei igényeink kielégítéséhez.

Az általános minőségromlás, a kommercializálódás e szubkultúra valós problémái, melyek okait és sokrétűségét alapvetően lehetetlen néhány mondatban összefoglalni – pláne arról objektívan nyilatkozni –, azonban szinte egyértelmű, hogy a jelenség gyújtópontja a kommunikáció. Egy fogalom, melyre szakmák, mesterségek és médiumok épülnek: ügynökségek, online és offline médiumok bonyolult hálózata és a mindent összekötő forrás: az internet.

laurine_frost_02A világháló és szólásszabadság elterjedésével egyre nagyobb jogot kaptunk arra, hogy befolyást nyerjünk és befolyásoljuk a környezetünket. Új előadók, csapatok, rendezvénysorozatok és fesztiválok tűntek fel és kezdtek el gombamód szaporodni Európa szerte, melyekkel együtt egyenesen arányosan átszerveződtek és megszülettek azok a vállalkozások melyek bemutatni, reklámozni és eladni hivatottak a kreatív értékeket, a zene élményét.

Ezzel együtt beköszöntött az az időszak, amiben a zenész és közönsége között egy visszafordíthatatlan közvetettség szerepel: egy olyant tagja az egyenletnek, mely önkényesen csomagol, díszít, közvetít és elad, mitöbb, ha szükséges, piaci igényt teremt, mindezt úgy, hogy mindvégig felelősségre vonhatatlanul a háttérben marad. Piaci nyomásra megindult a kétes márkajelzéssel (brand) ellátott amatőr és fél-profi producerek, DJ-k cunamija, élükön a hullámot meglovagoló promóciós szervezetekkel.

Az utóbbi évtizedben kialakult eszméleten piaci verseny és a túlkínálat megkívánta az új piaci normák és a hatékonyabb stratégiák bevezetését. A felismerhetetlenségig színeződött játéktér, műfajok villámcsapásszerű összeolvasztása és szétválasztása és a tiszavirág életű műfaji trendekből magától értetődő megoldásként lépett elő, az előadó olyan produktummá alakítása melynek nem, vagy csak nagyon kevés esetben feltétele a műfaji kategorizálhatóság.

Mindeközben a félrecímkézéseknek köszönhetően a kezdetben homogén műfaji kategóriák (mint pl. techno vagy a drum&bass), és al-műfajok (pl. deephouse) is olyan egymástól irrelevánsan távol eső előadókat kezdtek magukba foglalni, amelyek identitászavart okozhattak a közönség és a rajongók meggyőződését illetően.

A rajongói attitűddel rendelkező kasztoknak egy lassú és folyamatos bomlása vette kezdetét. E kohézió eltűnésével a klubok, partik és fesztiválok közönsége ugyan gyarapodott – sok esetben hatványozódott – de ugyanakkor egyre vegyesebb összetételű vált, mely többségénél (és az összeférhetetlenségnél) fogva kiszorította a tudatos, jól informált és kellő „iskolázottsággal” rendelkezőket a köreiből.

A leegyszerűsített elméleti forma kiváló, miszerint a promóció elengedhetetlen és hasznos része a körforgásnak. Kevés kivétellel azonban a gyakorlat olyan képet mutat, melyben túlnyomórészt a mainstream szórakoztatóiparból átvett „hiéna-marketing” mérgezi azt a kultúrközeget, melynek egykori jelképei a haladó gondolkodás, a futurizmus és az antisztárok voltak.

A műfaji címkék már csak halvány útmutatást jelentenek, szerepük lassan lényegtelenné válik. Helyükben sztár DJ-ket, sztárproducereket és legendás klubokat és lemezkiadókat azonosít aktuális kedvencként a közönség. Az előadók és klubok referenciája mára számtani kérdéssé vált. Hány like, mekkora közönség és mekkora a befektetés és mekkora nyereség.

Vajon része-e ez a metamorfózis a kulturális evolúciónak és mekkora szerepe van ebben a marketingnek?

Valóban szükség van-e és ha igen meddig van szükség a változatosságra?

Bizonyos szinteken megoldást jelenthetnek-e a tudatos és homogén célközönséget célzó marketingstratégiák?

Szerény véleményem szerint a valódi tartalmat hirdető hiteles promócióra nagyobb szükség van mint eddig bármikor. Ennek fontosságáról, mikéntjéről, hasonló szubjektív és objektív nézőponti kérdésekről beszélgetünk majd az Zeneipari Hivatal ElectriCity kurzusán.

_________________

A következő tizenegyhetes ElectriCity kurzusunk 2016. október 10-én, hétfőn indul. A kurzusról bővebben az alábbi kurzuskatalógusban. Az ElectriCity kurzus nyílt napja szeptember 19-én, hétfőn 18 órától lesz, jelentkezni az info@zeneiparihivatal.hu címen lehet.