Online zenei marketingkampányt kell szervezned? Fel szeretnél kerülni az új lemezeddel a Spotify-ra? A Digitális zeneterjesztés kurzus neked szól! A november 18-án, kedden induló Digitális zeneterjesztés kurzus oktatói egy-egy online zenei kommunikációval kapcsolatos problémát járnak körül.
Arról, hogy a digitális zene, mint fogalom mikorra vezethető vissza, megoszlanak a vélemények. Vannak akik a 90-es évek legvégére, a Napster indulásával egy időpontra helyezik, vannak, akik azonban akik a legális zeneletöltés érdemi lehetőségét megteremtő iTunes zeneáruház 2003-as indulását tartják a kezdő időpontnak.
A 90-es évek elején, a CD-korszak csúcsának köszönhetően a zeneipari bevételek soha nem látott magasságokat ostromoltak, hogy aztán a 90-es évek második felében – először a Napster, aztán más fájlcserélő szolgáltatások megjelenésem miatt (is) – meredek zuhanásba kezdjenek.
A 2000-es évek elején az iTunes megjelenésével kaptak igazán lendületet a digitális szolgáltatások, amelyek ekkoriban szinte kizárólag letöltési lehetőséget kínáltak, ami összhangban is volt a zenei művek birtoklására irányuló fogyasztói igénnyel.
Változást hozott a 2000-es évek első évtizedének végén az okostelefonok megjelenése, a médiafogyasztás helye a nappaliból az utcára, munkahelyre, egyszóval bárhová való kiterjedésével a zeneművek birtoklása iránti vágy érezhetően csökkent, és helyét átvette az a fogyasztói igény, hogy a zenei tartalmak legyenek mindig, mindenhol elérhetők, a zenei szolgáltatások segítségével.
Ennek megfelelően a 2010-es évtized feléhez közeledve négy nagy fogyasztói igénycsoportot különböztethetünk meg a zenei szolgáltatásokkal kapcsolatban:
Ezeket a fogyasztói igényeket teljes mértékben háromfajta zenei szolgáltatástípus képes lefedni:
1. A lá carte zeneletöltés: Zeneszámok vagy albumok beszerzésére és letöltésére szolgál. Legismertebb képviselője az iTunes illetve az Amazon MP3 áruháza. Napjainkban a szerepe egyre inkább csökken, elsősorban a streaming szolgáltatások előretörésének köszönhetően.
2. Streaming: A streaming szolgáltatások segítségével havi előfizetési díj ellenében korlátlan alkalommal hallgathatunk zenéket a streaming szolgáltatók hatalmas 20 millió dalt meghaladó zenei adatbázisából. Legnevesebb képviselői ennek a szektornak a Spotify, a Deezer vagy éppen a nyáron az Apple által megvásárolt Beats Music.
3. On-demand adaptív rádió: Az adaptív rádiók sok tekintetben hasonlítanak a streaming szolgáltatásokhoz, alapfunkcionalitásuk ugyanakkor más. Segítségükkel ugyanis egy adott előadóhoz hasonló zenékből álló, bizonyos korlátozásokat tartalmazó (egy előadótól, egy albumról óránként hány dal játszható le stb.) online rádió hozható létre és szabható testre a hallgató ízlése alapján. Jellemzően ingyenes, hirdetésekkel megszakított jelfolyamról van szó az esetükben. Zenemegismeréshez a legkedveltebb, leginkább elterjedt megoldás, nem véletlen, hogy a stremaing szolgáltatások saját maguk is gőzerővel dolgoznak azon, hogy ajánlatuk részét képezzék jól működő rádió megoldások (is).
Napjainkra, tehát ez a szolgáltatáshármas uralja a világ digitális zenei szolgáltatás piacát, mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a piac nyugodt, a szolgáltatások helyzete pedig biztos és bebetonozott lenne.
A fogyasztói preferenciák kielégítéséhez közelebb jutott a zeneipar, de még messze nem találta meg az ideális megoldást.
A napjainkban szabványosnak mondható havi 10 dolláros előfizeti díj a streaming szolgáltatások esetében éves szinten jelentősen meghaladja azt az összeget, amit a zeneszeretők legnagyobb hányada zenére tervezett vagy tervez költeni. Mindeközben az előadói oldalon roppant elégedetlenek azokkal az összegekkel, amelyeket a streaming szolgáltatásokban levő tartalmaik után kapnak, így a szolgáltatók egyfajta présben vannak.
A digitális zenei szolgáltatások üzleti modellje ugyanis hiába törékeny, egyre több és több embert vonzanak, egyre több és több okos telefon és egyéb eszköz vásárlásának mozgató rugója a zene, mint tartalom elérése.
A digitális zene az a terület, amelynek segítségével a legkönnyebben lehet új elfőzetőket, új felhasználókat bevonni a nagy médiacégek egyre gyarapodó számú tartalom ökoszisztémáiba. Jelenleg, az Amazon, a Google, a Microsoft vagy éppen az Apple számára az új ügyfelek bevonása a fő cél, az ár, a pénzügyi mutatók másodlagosak.
Ez az üzleti és piaci helyzet az, ami elindította azt idei év nagy zeneipari akvizíciós hullámát, melynek során a hatalmas médiacégek kisebb szolgáltatókat akviráltak (lásd Google- Songza, Apple-Beats Music) a független szolgáltatók pedig még kisebb szolgáltatók akvirálásával (Spotify- Echonest) próbáltak, próbálnak javítani a helyzetükön.
Összességében a láthatóan fújódó digitális zenei buborék ellenére sem lehet azt mondani, hogy a 2010-es évek közepére a világ zeneipar kilábalt volna abból a válságból, amelybe a 2000-es évek elején sodródott.
Ugyan a világ egyre több országának zeneipari bevételei már nem csökkennek, sőt bizonyos elsősorban skandináv országok esetében a digitális szolgáltatásoknak köszönhetően már növekednek, az alapprobléma, azaz, hogy olyan szolgáltatások legyenek a piacon, melyek a fogyasztók igényeit és preferenciáit kielégítik, miközben a zenészek, zenekarok számára is elfogadható bevételeket biztosítanak továbbra sem megoldott, és lehet, soha nem is lesz az…
tweet
like
+1