Alázat, terhelhetőség, nyitottság: ezek hangzanak el leghamarabb, ha szóba kerül a Zeneipari menedzsment képzés zeneipari szakember-utánpótlás nevelése. A Zeneipari Hivatalban a diákok a hazai könnyűzene jeles szakembereinek segítségével éles helyzetekben próbálhatják ki magukat. Kutakodásom során szembesültem azzal, hogy ezek a diákok – népszerű zenei szakemberek segítőkészsége révén és az időnként szembejövő ritka jó lehetőségeknek köszönhetően – olyan feladatot is ellátnak, amely későbbi pályájuk során valóban a hasznukra lesz, mint előzetes tapasztalat. Rengeteg élmény és tudás gyűlt össze az iskola történetében a diákok és a gyakorlatvezetők részéről, ezekből válogattam. Az alábbi riportban nem csak a Zeneipari Hivatal Zeneipari menedzsment képzésének szakmai gyakorlatainak néztem utána, hanem annak is, hogy az iskolában diák és mentora között milyen módszerekkel és hatékonysággal zajlik a zeneipari szakember utánpótlás-nevelés.
Az, hogy a képzés során szerzett plusz tudás segíti a fiatal zeneipari szakember munkáját, egyre szélesebb körben elterjedt vélemény. Ezt azok a zeneipari dolgozók is megerősítik, akik napjainkban rengeteget tesznek azért, hogy az iparág jól működjön, nyereséges legyen. Magyaroszágon a zeneipari menedzsment kurzus a folyamatosan megújuló és változó piacnak, a felgyorsult technikai változásoknak köszönhetően egyre hasznosabb és alapvetőbb szakmai alapképzésnek számít. A Morcz Fruzsina által 2013-ban alapított Zeneipari Hivatal többek között ezeket a szakmai és oktatási igényeket igyekszik jól értelmezni és megragadni. A sikerhez pedig elengedhetetlen a naprakész és a gyakorlatias oktatás.
Szakmai gyakorlatot 2013 ősze óta intéznek a Zeneipari menedzsment képzés diákjainak – ilyen együttműködés keretében diákjaik dolgoztak már a Sziget, Campus, Művészetek Völgye és a FEZEN és az Utcazene fesztiválokon, Both Miklós, az Ivan & The Parazol, a 30Y, a Bits vagy éppen Szalóki Ági menedzsmentjében, olyan helyszíneken, mint az a38, a Kuplung, a GMK vagy éppen a Budapest Jazz Klub.
A diákok számára az iskola személyre szabott szakmai gyakorlatot keres – ez a módszer több alkalommal hosszútávú munkakapcsolatot is eredményezett.
De nézzük csak meg közelről, hogyan is történik mindez a gyakorlatban!
„Ha munka van, hát munka van”
A Zeneipari Hivatalban járunk, a fiatalosan berendezett iskola tereiben a diákok órára készülődnek. Előtte kávé, szendvics és a hazai könnyűzenei élet aktualitásai, egymás közt, dióhéjban. Hamar rájövök, érdemes fülelni, mert kulcsfontosságú mondatok hangzanak el. Ezek a fiatalok ugyanis tényleg a zenéről és az iparról beszélgetnek a szabad egymással töltött percekben is.
Pásztor Szabolcs most fejezte be a Zeneipari menedzsment kurzust, és azt meséli, hogy amellett, hogy sok tudást szívhatott magába, külön élmény volt számára, hogy a szakmai gyakorlatokon és a képzésen részletesen megtudhatta, hogy egy adott zeneipari szakember – aki mellett például később gyakornok volt – mitől jó a munkájában. „Megtapasztaltam különböző gondolkodásmódokat, amiket érdemes elsajátítani” – mondja, miután arról kezd mesélni, hány féle helyre juthatott el pusztán az iskola által leszervezett gyakorlatai révén. „A tavalyi évben négy alkalommal volt lehetőségem szakmai gyakorlatra menni. Legelőször a Margó Fesztiválon voltam, ami egy kisebb irodalmi és zenei fesztivál. Utána a Veszprémi Utcazene Fesztiválon próbáltam ki magam, ahol zenekari bébiszitterként dolgozhattam. Harmadik szakmai gyakorlatom a Sziget Fesztivál volt, itt Náray Márton színpadmester asszisztense voltam. Végül, a Hangvető csapatát erősíthettem a technikai részlegen, a World Music Expo-n, azaz a WOMEX-en.”
Szabi a szakmai gyakorlatának köszönhetően munkákat is kapott később, ma már ő a Rájátszás roadja: Valuska Lacit, a projekt szervezőjét az első, az iskola által szervezett szakmai gyakorlatán, a Margó Fesztiválon ismerte meg.
Amikor arról kérdezem, milyen konzekvenciákat vont le a gyakorlatai során, röviden, de pontosan fogalmaz: „Két mondat nagyon belém égett: 1. Az ember abból tanul a legtöbbet, ha elront valamit. 2. Ha munka van, hát munka van.”
Hogy mit gondoltak Szabolcsról a másik oldalon? Kulcsár Andreát, a Margó Fesztivál és számos kulturális, zenei esemény szervezőjét kérdeztem. „Ami biztos, az az, hogy Szabi nagyon szerencsés adottságokkal van felvértezve: higgadt, türelmes, “easy” alkat, mentálisan és fizikálisan is jól bírja a strapát, könnyen tanul és motivált, megbízható. A közös munka során leginkább a lebonyolításnál érződött, hogy a szerencsés adottságok mellett Szabi képezte is magát. Nagyon hasznos volt, hogy alapvetően tisztában volt a különböző munkafolyamatok menetével és azok jelentőségével és rendelkezett az alapvető zeneipari ismeretekkel, fogalmakkal is: ismerte a “szakzsargont”, tisztában volt fogalmakkal, kifejezésekkel, ismerte a rendezvénytechnikai eszközök elnevezéseit, funkcióját, használatát. Mindezt tudja nemzetközi munkakörnyezetben is, egy ilyen menet után, mint a WOMEX, most már biztosan.”
Kulcsár Andrea rutinos szervezőként egyébként úgy véli, hogy a Zeneipari menedzsment képzésben az a legjobb, hogy a zenei szakma különböző területein dolgozni kívánók kapnak egy átfogó, szinte minden területre kitérő alapképzést, ami mellett sokat járnak terepre, ahol gyakorlatban tanulják meg az órán hallottakat.
Kulcsár azt mondja, nagyon sokat segít, ha az egy csapatban, egy projekten dolgozó, de különböző tevékenységet végző szakemberek legalább egy minimális szinten tisztában vannak és értik a többiek munkáját, tevékenységét. Szerinte nagy biztonságot is jelent, hogy a Zeneipari Hivatalban tanuló diákok valóban igazi gyakorlatra szeretnének szert tenni, nem akarják megúszni a dolgot, motiváltak. Úgy látja, hogy a diákok jól elsajátított alapismereteiknek köszönhetően ők maguk, a zeneipari szakemberek is nagyobb eséllyel tudnak nekik megfelelni: „sokszor nincs idő élesben, a pörgésben a legalapvetőbb fogalmakat, folyamatokat átadni, elmagyarázni, szinte a nulláról kezdeni. Ilyen helyzetekben nagyon nehezen tudunk igazi feladatokat adni, a gyakorlatra érkezőnek. De ha van egy alapvető erős tudás, akkor már teljesen más a helyzet.”
Ezt az álláspontot erősíti Tóth Áron Gergely kurzusdiák is, aki azt mondja, az iskolában kapott tudás nélkül esélye sem lett volna közel kerülni a valódi történésekhez. Ő azt szerette volna, hogy olyan fesztiválon dolgozhasson gyakornokként, ami – ugyan méretét tekintve eléggé nagy – mégis megvan az egyedi íze, bája, ami miatt kevésbé üzletszerű a működés minden részterületen. Így jött számára a Művészetek Völgyének Blue sPot színpada, ahol több területen is kipróbálta magát.
„Megnéztem szervezői oldalról hogyan néz ki egy színpad programjának a vezetése, melyik szereplőnek mi a fontos a backstage-ben töltött idő alatt, és azt, hogy az igazán fontos különbség mindig az apró részletekben rejtőzik.”
Tóth Áron Gergely szerint a Zeneipari Hivatal képzéseinek segítségével nem csak arra nyílt lehetősége, hogy annyit tanuljon kedvenc szakterületéről, amennyit csak bír, hanem arra is, hogy rögtön profi közegben próbálhassa ki az elméleti tudás valódi hasznosíthatóságának lehetőségeit.
„…menő, hogy fiatal, értelmes emberek tanulják ezt a szakmát.”
Amint a válaszokból is körvonalazódni látszik, ezeknek a szakmai gyakorlatoknak a jelentőségét az is mutatja, hogy egyre inkább igény van a diákok tudására, jelenlétére. A szakemberek számítanak rájuk és szükségük is van a plusz munkaerőre, akik azokat a feladatokat is elvégzik, amik bizony nem épp a legizgalmasabb részei a tevékenységüknek. Ennek ellenére folyamatosan bebizonyosodik, hogy a menedzserek és szervezők egyértelműen számolnak gyakornokokkal, mert szerintük ugyanolyan releváns szereplői egy adott zenei projektnek, mint mondjuk a fesztiváligazgató vagy a színpadmester.
Ezeket már Podlovics Péterrel, a Quimby menedzserével elemezzük, aki részletesen beszélt arról, miért tartja fontosnak a gyakornokok munkáját és folyamatos jelenlétét. Mint mesélte, az iskola vezetőjét, a kurzus koordinátorát, Morcz Fruzsit nagyon régóta ismeri, becsüli, amit csinál, így került kapcsolatba a Zeneipari menedzsment képzéssel.
Péter nagyon jónak tartja, hogy a fiatalabb generáció picit könnyebben szerzi meg azokat az információkat, amiket ők , már az iparágban dolgozók a saját bőrükön, mindenféle szakmai háttér nélkül próbáltak ki anno. Esetünkben előfordult, hogy évek után jöttek rá, ezt vagy azt nem is úgy kell csinálni. Péter nagyon jó dolognak tartja, hogy van ilyen oktatás, menő, hogy fiatal, értelmes emberek tanulják ezt a szakmát.
Ahogy ő fogalmaz: „Nem csak az van, hogy az egész egy lelkes botcsinálta valamire épül, hanem a külföldi tapasztalatokat, az egész szakmának a törvényszerűségeit ismerő fiatalok kezdenek ezzel foglalkozni, akik jóval tudatosabban vágnak ebbe bele, nem úgy, mint mi, amikor húsz-harminc évvel ezelőtt elkezdtük. Emiatt azt gondolom, hogy én is sokat fogok tanulni tőlük és ez részben már így van, másrészt tudom, hogy van, amit én is át tudok nekik adni, ami reményeim szerint a hasznukra válhat. Pályázatírásban már sokat segítettek, lóti-futi melókban is, illetve amikor csináltuk a Quimby-forgatást, ott is sokat segítettek, az egyikük még szerepel is a filmben. Szerintem ügyesek, okosak, és jó velük dolgozni. Várom mindig, hogy találkozzunk, mert kíváncsi vagyok a reakcióikra.
Péter szándékosan olyan diákokat, választott, akiken látszott, szívesen végzik majd a szakmai gyakorlatot. „Eleve olyan embereket próbáltam keresni a hivatalnokok közül, akik tényleg ezt akarják, ezt szeretik, de ott van bennük ténylegesen is a zene. Valamilyen formában művelik vagy nagyon közel vannak hozzá. Ez nagyon fontos! A magyar rock’n’roll piac az elég kicsi, ebben nincs sok pénz. Sok munkával ügyesen azonban itt is lehet pénzt keresni, de nem az a fő motiváló erő. Ezért kell imádni ezt az egészet. Ha nincs meg az az egyéb plusz belső motiváció, hogy ezt szeressék, akarják csinálni, akkor nagyon nehéz. Volt korábban egy sorozatom a Budapesti Corvinus Egyetemen Fruzsi mellett, ahol sokszor motiválatlan gyerekeket próbáltam rávenni arra, hogy a zeneipart válasszák. Semmi értelme nem volt így. Igaz, nem vagyok profi oktató, nem ez a szakmám, de úgy gondoltam, át tudok adni valamit. De rá kellett jönnöm, ez csak akkor működik, ha másik oldalról is van egy lelkes befogadó közeg. Én azzal tudok valamit kezdeni, aki kíváncsi, és vágyik arra a tudásra, amit esetleg én át tudok adni. De úgy látom, hogy a Zeneipari Hivatalba járó diákokban szerencsére ez megvan.”
Nincs kapcsolati tőkéd? Szia, félkarú óriás!
Az is kiderült, hogy ezek a diákok Podlovics Péter mellé úgy kerültek, hogy a menedzser maga választotta ki őket az iskola kiajánlója alapján. Ez a Morcz Fruzsina által szerkesztett kiajánló a legismertebb hazai szakemberekhez, zenészekhez is eljut, markáns és jó módszer arra, hogy kapcsolatba kerüljön a fiatal, ismeretlen tehetség a népszerű zenésszel vagy a zeneipari szakemberrel.
Szerencsés helyzet ez, főleg ha azt vesszük, hogy első szakmai gyakorlati helyükre a legtöbben jellemzően valamilyen egyéb segítséggel jutnak csak be, és fiatal pályakezdőként milyen nehéz kiterjedt, releváns kapcsolati tőkére szert tenni.
Szenkovits Arshak például nem csak Podlovics Péter mellett „bojtárkodott”, hanem az A38 hajó Talentométer programsorozatának szervezőcsapatába is bekerült. Mikor arról kérdeztem, hogy miért pont erre a helyre ment gyakornokoskodni, ezt válaszolja: „Mivel van saját zenei projektem, és érdekel, hogyan lehet egy menedzsmentet felépíteni, ezért remek lehetőségnek tartottam egy profi menedzser mellett segédkezni, tanulni. Emellett érdekelt, hogyan működik egy jól szervezett tehetségkutató, hogyan kell egy ilyen sok zenekaros eseményt levezényelni.”
Nyitrai Dániel a Talentométer szervezője, Arshak gyakorlatvezetője azt mondja, egy ilyen volumenű eseményt nagyon nehéz koordinálni. Profi csapatmunka kell hozzá. A Talentométer tehetségkutatón egy nap összesen tíz zenekar adott koncertet. Szerződések, timingok betartatása, kapcsolattartás a zsűrivel, tv stábbal, pár dolog, amit felsorol, azon kívül, hogy napi tíz koncert tökéletes lebonyolításáért, hangzásáért feleltek. Nyitrai így beszélt gyakornokáról: „Arshak megbízható, pontos és szót ért a zenészekkel. A rábízott feladatokat mindig időben és teljes körültekintéssel teljesítette – nem tudom, ez mennyiben tudható be személyes kvalitásainak és mennyiben a képzésnek, mindenesetre kifejezetten pozitívak a benyomásaink”.
Amikor a diák pótolhatatlan kollégává válik…
Hodosi Enikő Manoya Morcz Fruzsinát kereste meg azzal, hogy szüksége lenne egy diákra, aki segítene neki a szervezésben. Kovács Nóri azonnal lecsapott a lehetőségre, mint mondja, rajongóként jó ideje követte már Manoya projektjeit, kihagyhatatlan lehetőségnek érezte az ajánlatot: „Mind emberileg, mind zeneileg nagyon szimpatikusak voltak, így nem volt kérdés számomra, hogy ez egy olyan közös munka lehet, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni.”
A közös munkáról Manoya így nyilatkozott: „Még csak néhány hónapja tart szorosabb együttműködésünk, de Nóri máris nélkülözhetetlenné vált számomra. Ez pedig csak úgy alakulhatott ki, hogy egy lelkes, érdeklődő, önálló, talpraesett és igen kitartó diák került hozzám, aki már az első feladategyeztetős megbeszélésünkkor bizonyította, hogy nemcsak zenerajongói motivációi vannak, hanem már jó ideje képben van a zeneipar különböző ágaival, és alig várja, hogy felelősségteljes feladatokat kapjon. A kérdései elárulták, hogy van fogalma a háttérmunka fontosságáról, a feladatok ideális sorrendjéről, és kiemelte azt a szempontot, hogy mik a rövid- és hosszútávú céljai. Ebben az összeszedettségben és együttgondolkodásban azonnal érződött a képzés ereje, egymás iránti bizalmunk percek alatt kialakult, ami igen jó kezdésnek!”
Hodosi abban látja a zeneipari menedzsment sikerét, hogy átfogó, lényegre törő, de megfelelő mértékű szabadságot hagy a diákoknak arra, hogy átlássák a teljes zeneipari palettát, hogy később ők maguk válasszák ki a számukra legmegfelelőbb területet.
Fontos a korai sikerélmény
Süli András, a Campus Fesztivál programszervezője különösen elégedett volt a színpadmesterként dolgozó gyakornokokkal. Mint mondta, talpraesettségből jól vizsgáztak, mert a helyzetek nem voltak számukra újak, látszott a diákokon, hogy már találkoztak azokkal a problémákkal, amik egy-egy fesztivál során fölmerülhetnek. Látszott az is, hogy volt rálátásuk a hazai szakmára. „Ismerték az embereket, még ha nem is feltétlenül mindenkit, egyszerűen feltalálták magukat, nem kellett nekik elmagyarázni az alapfogalmakat.”
Összességében, szinte minden gyakorlatvezető és diák azt erősítette meg, hogy a szakmai gyakorlatokon nem pusztán a mentorok, segítők és zeneipari szakemberek koordinálása teremti meg a sikerélményt, hanem az eredmény rendszerint abból fakad, hogy a diákok milyen alapot sajátítottak el a Zeneipari Hivatal heti előadásain.
A gyakorlatvezetők azt mondják, hogy azok a diákok, akik valódi elszántsággal vettek részt az elméleti órákon, szinte minden esetben „mélyvízbe dobhatókká” váltak, ami a diákoknak és a gyakorlatvezetőknek is valódi siker volt. Mint mondták, az iskolában megszerezhető alaptudás nélkül nem sok értelme van élesben belevágni.
A diákok mindannyian úgy érezték, hogy az iskola és annak vezetősége mindent megtett azért, hogy személyre szabottan, a kvalitásaiknak megfelelően, személyes konzultációk keretén belül találják meg a legmegfelelőbb gyakorlati helyet – és ez a szignifikáns vélemény: a ritka személyre szabottság, valódi nemzetközi színvonalra és a zeneipari tehetséggondozás megfelelő módszereire utal.
Hát így készülne fel a pályájára a fiatal, képzett magyar zeneipari szakember? Úgy tűnik, igen – és ha ez így van, akkor reményteli évek állnak a hazai zeneipar előtt.
Riport: Szentkirályi Szonja
Ha te is zeneiparban szeretnél dolgozni, lehet, hogy érdemes beiratkoznod a Zeneipari menedzsment képzésünkre. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által akkreditált kurzusunk legközelebb 2016. február 23-án indul. A képzésről bővebben az alábbi videóban.
tweet
like
+1