Turnéra készülsz Európában? Részt szeretnél venni a Eurosonic Fesztiválon vagy a jövő évi WOMEX-en, de még sosem voltál nagy nemzetközi zeneipari konferencián? Ezúttal Kovács Gábor ‘Kojak’, a Firkin turnémenedzsere beszélt a munkája legkedvesebb részeiről és nagyon rázós helyzetekről.
Mi volt az eddigi legkínosabb megoldandó helyzet, amibe belekeveredtél munkád során?
Volt egy pár dolog, szerencsére nem sok… Másodjára játszottunk az osztrák Picture On fesztiválon a Firkinnel, ekkor történt egy igen izzasztó malőr. A történethez hozzátartozik, hogy a szervezők egy kis falucska templomkertjébe passzíroznak be egy körülbelül akkora színpadot, mint a Sziget Nagyszínpad és az évben ilyenkor húszszorosára nő a helység lélekszáma. Nagyon komoly fellépők jönnek össze és szigorúan nulla perc csúszás engedélyezett. Minden jegy elkelt, a zenekar a helyén volt, a többezres közönség már tűkön ült. Egy perc volt hátra a kezdésig, amikor egy utolsó ellenőrzés során kiderült, hogy elszállt a gitárosunk erősítője. Egy árva hang nem jött ki belőle. Ekkor már egy apró izzadtságcsepp is megjelent a homlokomon, de szerencsére a színpadmester ott volt mellettünk és megkértem, hogy kerítsen egy erősítőt. Ő csak annyit kérdezett: milyen kell? Bazsi, a gitárosunk amúgy is ki szeretett volna próbálni egy Orange fejet az Orange ládájához, úgyhogy azt kértünk. És volt! Minden volt! Elképesztő! A technikus srácok 15 másodperc alatt előkapták és összedugták a motyót és indulhatott a koncert. Hatalmas buli volt, a gitár szólt, mint az álom, Jay-jel, a stagemanagerrel meg mosolyogva lapogattuk egymást és nem győztem elégszer megköszöni a segítséget, amit nyújtottak nekünk.
Melyik országban volt eddig a legjobb turnézni és miért?
Itthon és külföldön is egyaránt szeretek turnézni. Csak jó élményeim vannak. Az utazás és a zene két nagy szerelmem – valamint szeretek jókat enni! –, így igazából nem tudok rábökni a térképen olyan helyre, ami a legeslegesebb lenne. Külföldön szeretem megkóstolni a helyi ételeket, italokat – persze csak módjával, mert munka közben szinte egyáltalán nem iszom alkoholt, észnél kell lenni. Kanadában varázslatos volt a Niagara, Olaszországban a Dolomitok teljesen lenyűgöztek. Mindenhová köt valamilyen jó élmény: Franciaországhoz a sajtok és a borok, Belgiumhoz és Cseh(ó)országhoz a sörök, Svájcban ettem életem legízletesebb steakjét, Németország pedig szinte már a második otthonunk a Firkinnel, ott is nagyon szeretek turnézni. Nem tudom befejezni a felsorolást; igazából a zenekarral és a közönséggel megélt közös élmények teszik széppé és jóvá a turnét és ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek!
Ha egy turnét szervezel, mennyivel hamarabb állsz neki és mennyi időt vesz ez igénybe?
A külföld egy igen furcsa állatfajta – főleg a magyar viszonyokhoz képest. Itthon nem én szervezem a koncerteket, de van egy kis rálátásom. Külföldre sokkal hamarabb el kell kezdeni készülni, ha az ember szeretne valamit. Van olyan német fesztivál, amelyet 2 évvel előre szerveznek, de volt már olyan, hogy 2011-ben kötöttem le egy 2014-es osztrák bulit. Ezek persze a legszélsőségesebb esetek. Nagyjából 1 évvel előbb kell elkezdeni körbeszaglászni, ott lenni a szervező gondolatainak perifériáján, és amikor ténylegesen szervezi a koncertet – körülbelül 9-10 hónappal az esemény előtt –, akkor kell lecsapni. Ha egy koncert nem jön össze, a kapcsolatot attól még ugyanúgy ápolni kell a szervezővel, mert maximum meghív az azutáni évre vagy még egy évvel később. Személy szerint úgy élem meg, hogy az egész egy jó hangulatú barátkozás.
Mikor jöttél rá, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Az igazat megvallva, ez nem (volt) egy adott pillanathoz köthető. Minden egyes alkalommal rádöbbenek, amikor beülünk a turnébuszba, hogy ezt tényleg szeretem csinálni. Elfog az érzés, hogy “végre úton vagyunk!”, jöjjön, aminek jönnie kell, a zenekarra mindig támaszkodhatok. A kezdeti időkben azért izgultam kicsit – nem kicsit! –, hogy jól csinálom-e ezt a turnémenedzseri hókuszpókuszt, amiről alig volt fogalmam, mit is jelent igazából. Naná, hogy elszúrtam nem is egy dolgot: az első leszervezett koncertem – ha ezt így kisajátíthatom, természetesen mindannyiunk érdeme – egy 5 állomásos kanadai turné volt. Rengeteg élmény, rengeteg tapasztalat, rengeteg apró hülyeség, amit elkövettem. Tanultam belőle; ez akkora ugrás volt, mintha az általános iskola első osztályából azonnal érettségire kellett volna mennem. Szerencsére jó emberekkel vagyok körülvéve, akik nem ostoroztak, inkább segítettek és bátorítottak, és ez azóta is tart.
tweet
like
+1