“Az oktatóktól, nem csak tudást, hanem annak a lehetőségét is rendre megkaptuk, hogy szakmabeli partnereiknek tekintenek minket, a további együttműködésekre és a későbbi kérdezésre is mindig lehetőséget teremtettek. Valódi műhelymunkák is folytak a képzésen.” – Tóth Julcsi idén tavasz óta a Budapest Bár csapatának tagja. Ehhez azonban végigkísérte a Zeneipari menedzsment kurzus elmúlt tíz hónapját – elmondja, milyen szakmai kalandokban volt része.
Az iskolába és a Zeneipai menedzsment képzésre azzal az alapelvárással érkeztem, hogy képet kapok a hazai könnyűzenei élet működéséről, a problémákról és a sikerek kulcsát is megismerhetem. Volt egy általános igényem, hogy itt megtanulhatom a zenei menedzsment módszertanait, de azt nem gondoltam, hogy ennyire átfogó ismereteket kapok majd az iskolától.
A képzésnek köszönhetően számos olyan programban és élményben volt részem, ami „civil”-ként sosem adatott volna meg. Nagy élmény volt a Quimbyvel eltöltött délután a Budapest Parkban, ahol nemcsak a zenekar hangbeállását kísérhettük végig, hanem a menedzsmentjük minden kérdésünkre válaszolva betekintést engedett a zenekar összes kulisszatitkába. Szakmai szempontból ez egy nagyon hasznos találkozás volt, pláne, hogy ezt követően Halász Péter, a Park színpadmestere a Budapest Park teljes strukturális és szakmai működésébe is beavatott minket.
Ilyen kiváló és hasznos program volt, amikor Börzsönyi Anna Petra, a MüPa könnyűzenei szervezője kimerítő és érdekes beszámolót tartott a Művészetek Palotájában arról, hogy az a nagyszabású intézmény, hogyan és milyen módszerekkel tölti meg izgalmasabbnál izgalmasabb programokkal és főleg koncertekkel a helyet. Mesélt menedzsmentről, bookingról, egyéb szervezési stratégiákról és a szakma emberi oldaláról is, ami számos további előadáson is szóba jött, mint hasznos elsajátítandó kvalitás.
Ugyanilyen érdekes volt az Akváriumban tett látogatásunk, ahol Nagy Adri – akkor még programigazgató, ma a Universal kiadó A&R managere – A-Z-ig levezette nekünk, hogyan működik a koncertszervezés az ország egyik legjelentősebb könnyűzenei klubjában, később aztán még egy három alkalmas koncertszervezés órát is tartott nekünk, ami kitűnő kiegészítése volt az Akvárium-túránknak.
A BMC-ben Wallner György kalauzolásával a hazai jazzélet működésének, szervezésének rejtett bugyraiba is betekintést nyerhettünk, a Budapest Music Center exkluzív épületrendszerében pedig szemléletes izgalmas sétát tettünk. A Sziget-Irodában kétszer is jártunk: egyszer maga Gerendai Károly fogadott minket, aki végtelenül közvetlen már-már kollegiális stílusban mesélt a Sziget-birodalom titkairól, sikereiről. Ugyanott, egy korábbi alkalommal pedig Kardos József és Berta András lényegében minden titkos és nem titkos részletet elárultak nekünk a hazai giga fesztiválok szervezéséről. Kérdezhettünk bármit, ők teljesen nyíltan válaszoltak, rendkívül érdekes találkozás volt.
Az Eastaste zenei jogosítással és a magyarországi Balcony TV -vel foglalkozó cég fiatal szakemberei, Somló Dani és Horváth Renátó egy számomra ismeretlen terület zárt ajtait nyitották meg előttünk, megtudtuk, hogyan zajlik a megfelelő zene kiválasztása és jogosítása egy reklámhoz, és a Balcony TV licence-titkairól is meséltek.
Jártunk a Universal kiadóban, ahol a magyarországi iroda igazgatója, Peremenczky Krisztina a lemezkiadás nemzetközi távlatainak hazai fekvését mutatta meg nekünk, beleláthattunk abba, hogy a nagy Universal álomgyár itthon milyen formában működik, és mi mindent tesz hozzá a hazai könnyűzenéhez.
Járt nálunk a Zeneipari Hivatalban Tóth Gergő, a Wellhello és számos magneotonos szuperprodukció menedzsere, akit naná, hogy a „Wellhello-titkoról” is kifaggattunk, de nagyon izgalmas technikai tudást is kaptunk az ő szakmai beszámolói által, például arról, hogy az egyik legnagyobb hazai kiadó milyen stratégiákkal menedzsel egy kezdő zenekart, akiben látnak potenciált.
Nagy hatással volt rám Jeges Zsolt előadása, aki a Take Berlin Promotion első embere. Egy nagyon érdekes képet kaphattunk általa arról, hogyan tudjuk a „hazai zenei terméket” külföldi konferenciákon, találkozókon sikerrel promótálni.
Jártunk leendő szakember szemmel megszemlélni a Szimplát, a Hangvetőt és az R33-at és megismerkedtünk a WMMD Music szintén jogosítással foglalkozó mosolygós csapatával.
Felsorolni is nehéz, hány ilyen terepgyakorlatunk volt, amik közé beékelődött néhány vidéki helyszín is, illetve fesztiválok.
A diákok jelentős számban már kezdő szakemberként hallgatták az előadásokat a Music Hungary-n, eljutottunk a Waves Wiennára és a Fonogram gálán is képviseltük a sulit.
Tehát elmondható, hogy minden markáns könnyűzenei helyszínen megfordultunk, tanultunk, és ismerkedtünk, ami egy tőlünk elvehetetlen tudás és tapasztalás.
Ez az interaktivitás egyébként is jellemző a képzésre, nyitottság van, nincsenek tabuk, kérdezni lehet, szabad és kell is, mindig lelkes, érdekfeszítő válaszok, tanácsok érkeznek. Kapcsolati tőkét, élményt és lehetőségeket teremtettek ezek az alkalmak, többen ezek révén jutottunk szakmai gyakrolati lehetőségekhez vagy különböző zeneipari munkákhoz a képzés alatt, ami bizony egy hatalmas dolog. Az oktatóktól, nem csak tudást, hanem annak a lehetőségét is rendre megkaptuk, hogy szakmabeli partnereiknek tekintenek minket, a további együttműködésekre és a későbbi kérdezésre is mindig lehetőséget teremtettek.
Valódi műhelymunkák is folytak a képzésen, együtt számoltuk ki egy koncert teljes költségvetését a Soerrii & Poolek koncertszervezőjével, rengeteg házi feladatot, olvasnivalót kaptunk, folyamatosan kondiban tartották a kreativitásunkat és az agytekervényeinket. Pszichológiát, tárgyalástechnikát tanultunk, pénzügyi, cégalapítási, valamint pályázatírási ismeretekkel is gazdagodtunk, ami abszolút hiánypótló a hazai menedzsment képzések körében, a cégalapítási ismereteket például kellemesen érthető stílusban, valós életszerű példákkal tanultuk meg.
Fruzsi sokat segített abban, hogy megtaláljam a helyem a zeneipari menedzsment hatalmas és gyakran átláthatatlan sűrűjében, számos lehetőség és próbálkozás után választott ki a Budapest Bár menedzsere, jelenleg is náluk vagyok gyakornok, a Budapest Bár PR, marketing valamint sajtós ügyeit segítem. Én ezen lehetőségek által is rendkívül sokat tanultam, egy kis ideig a Holdviolának is besegítettem különböző sajtós munkákkal, illetve a sulinak köszönhetően komoly zeneipari ismeretségekre tehettem szert.
Az iskola légköre inkább hasonlít egy bennfentes klubéhoz, mint iskolához, szeretjük egymást és őszintén örülünk egymás sikereinek, gyakran elmegyünk egymás koncertjére és az sem ritka, hogy a tudást is megosztjuk. Én is sokszor segítettem osztálytársaknak sajtós, kommunikációs munkákban, tanácsot, vagy csak eligazítást adni én pedig gyakran kértem másoktól a sulin belül, más témában segítséget.
Eleve olyan arcok kerülnek be a ZH vérkeringésébe, akik valami miatt egyébként is különlegesek, vagy szakmailag, vagy emberileg hoznak magukkal már alapból valami olyat, ami aztán később a suliban megszerzett tudással együtt olyan szakemberré teheti őket, amivel remélhetőleg nyomot hagynak a hazai könnyűzenei életben.
Egy biztos, hogy a jövő zeneipari szakembere a Zeneipari Hivatalban kezdődik, mert minden olyan tudást, eszközt, lehetőséget és terepet biztosít, ami az elinduláshoz nélkülözhetetlen! Csak ajánlani tudom!