“Diáktarsaimmal együtt kialakult bennünk egy csoportszellem, amit Fruzsi tudatos közösség formálása is sokban hozzájárult ehhez: láthatalan szálakkal irányított, hogy jó közösségé formálódhassunk. Azon kivül, hogy barátok lettünk, közös projektek születtek és örülünk egymás sikerének és ha kell, segítjük egymást. Szerintem majd amikor már egyre több volt diák helyezkedik a magyar zenei élet mindegyes szegmensébe, ez a szellemiség nem fog változni bennünk egymás íránt.”
Megkértük a 2015 júniusában végző diákjainkat, meséljék el, hogyan érezték magukat a kurzusunkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót Szénási Annamária írta.
Gyermekkorom óta zenei környezet vesz körül, ami köszönhető egyrészt annak, hogy muzsikus családba születtem, másrészt 8 éves koromtól kezdve aktívan tanultam zenét. Klasszikus zenei tanulmányaim során megtapasztaltam, hogy amellett, hogy egy zenész napi szinten több órát gyakorol és ezen kívül a szabadidejét is a zene tölti ki, muszáj a szakmai előmenetelének gondozására is időt szánnia. Ez a munka legalább annyira fontos egy muzsikus számára, mint maga a gyakorlás.
A tapasztalataim azt mutatták, hogy általában egy aktív zenésznek erre se ideje se energiája nem jut már. Emiatt muszáj egy olyan embert megbíznia, aki ezt a feladatkört át tudja vállalni. Végül is ezen a ponton a zenész átadja a szakmai pályafutását és annak kezelését egy másik embernek. Ez egy nagy felelősséggel járó bizalmi kapcsolat mindkét fél részéről.
Tavaly nyáron arra a döntésre jutottam, hogy jobban meg kellene ismerni a zeneipar működését és tudtam, hogy főleg a zenei menedzsment érdekel. Ehhez természtesen naprakész elméleti és gyakorlati tudást szerettem volna kapni iskolai keretek között. Keresni kezdtem és az interneten rátaláltam a Zeneipari Hivatal oldalára. Szerencsémre a férjem is zenész, így ő is, több kollegájával együtt megerősítette bennem az elhatározást, hogy jelentkezzem az iskolába.
Felvételi beszélgetésemkor Morcz Fruzsina, a kurzusunk vezetője egyből megértette, hogy milyen zenei stílusokkal szeretnék foglalkozni. Még mielőtt elkezdtem volna az iskolát, az ő ajánlására máris gyakornokként dolgoztam a Budapest Jazz Clubban.
A Zeneipari Hivatal az iskola, ahol nemcsak elméleti tudásra tehet szert az ember, hanem gyakorlatira is. Nagyon sok plusz tanóra és gyakorlati feladatok, terepbejárások, kirándulások, konferencialátogatások, személyes konzultációk, illetve a kapcsolati tőke kialakításához is segítséget kaphatunk és ott van még a saját iskolai könyvtár, gyakornoki lehetőségek. Valamint megismerkedhettünk a hazai zeneipar szereplőivel, a fesztivál- és koncertszervezőktől a klubvezetőkön át a legjobb menedzserekig.
A tanterv felépítése nagyon kidolgozott és az egymásra épülő modulok által hétről hétre megismertük a zeneipar világát. Nem tipikus iskolai tanórákon vettünk részt, hanem az elméleti anyag mellett kreatív és érdekes feladatokat oldottunk meg közösen vagy egyénileg, ami által élményalapú tudásra is szert tettünk. A vendégelőadók, akik meghívottként előadást tartottak nekünk, a zeneipar különböző szegmenseiben aktívan dolgoznak. Részletesen, közvetlenül, őszintén és önzetlenül adták át szakmai tapasztalataikat, érdekességekkel és hasznos tanácsokkal is elláttak bennünket. Az iskolai könyvtár, ami folyamatosan bővül, az ékköve a Zeneipari Hivatalnak. Tudtommal sehol nincs az országban olyan méretű zeneipari szakkönyvtár, mint itt.
Fruzsi, a kurzusvezetőnk mindig figyelt arra, hogy mi egyénenként is útmutatást, lelkesítést, segítséget kapjunk a személyes konzultációink során. Mindenkire külön időt, energiát, figyelmet szentelt. Saját projektjeinkhez vagy tanulmányaink előre meneteléhez tanácsokat és biztatást adott. Fruzsi szakmai felkészültsége, tudásszomja, szakmai alázata, pozítiv személyisége és lelkiismeretessége a pedagógiai módszereiben is megnyilvánult. Ráadásul mind a mai napig szinte egyedül igazgatja az iskolát és mindent megtesz azért, hogy a Zeneipari Hivatal ennyire professzionálisan működjön.
A terepbejárásokon ellátogattunk több releváns kulturális intézménybe a Művészetek Palotájától kezdve a Fonó Budai Zeneházon át a Trafóig és még sok más helyen is jártunk. Vidéki nagyvárosokba: Debrecenbe és Pécsre is ellátogattunk. Ezeken a helyeken bemehettünk a kulisszák mögé, bepillantást kaptunk működési és szervezési folyamatokba, különböző munkaterületekre, az adott helyszín történetét is megismerhettük, fesztiválhelyszíneket jártunk körbe valamint meglátogatott klubok üzemeltetőivel, fesztiválszervezőkkel, koncertszervezőkkel találkoztunk személyesen.
Kurzusunk elején nagy élmény volt, hogy részt vehettünk a Waves Vienna zeneipari konferencián Bécsben és ezáltal megismerkedhettünk a nemzetközi zeneipar szakemberei színe-javával. Ez év májusában pedig a Music Hungary zeneipari konferenciára látogattunk el Egerbe, ahol hazai zeneipar szakemberei vonultak fel. Itt néhány, az iskolánkban már megismert vendégelőadóval is újra találkoztunk.
Diáktarsaimmal együtt kialakult bennünk egy csoportszellem, amit Fruzsi tudatos közösségformálása is sokban hozzájárult ehhez: láthatalan szálakkal irányított, hogy jó közösségé formálódhassunk.
Azon kivül, hogy barátok lettünk, közös projektek születtek és örülünk egymás sikerének és ha kell, segítjük egymást.
Szerintem majd amikor már egyre több volt diák helyezkedik a magyar zenei élet mindegyes szegmensébe, ez a szellemiség nem fog változni bennünk egymás íránt.
tweet
like
+1