“A Zeneipari menedzsment kurzus diákjaként, olyan ismereteket szereztem és olyan élményekben volt részem, amikre beiratkozásomkor egyeltalán nem számítottam. Életem legjobb egy éve volt, amíg ide jártam, mert az órák mindig megszínesítették a hetet, és volt miért várni a következőt.”
Megkértük a 2015 júniusában végző diákjainkat, meséljék el, hogyan érezték magukat a kurzusunkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót Váradi Gábor írta.
A Zeneipari Hivatal nevével nem fejezi ki mindazt, amit itt kapni lehet. Talán nem kell külön leírnom, mitől egyedi az iskola. Elég a neve. Azonban a kicsit fásult poroszos magyar felsőoktatás után igazi felüdülés úgy tanulni, hogy igazi partnerként kezelnek minket.
A Zeneipari menedzsment kurzus diákjaként, olyan ismereteket szereztem és olyan élményekben volt részem, amikre beiratkozásomkor egyeltalán nem számítottam. Életem legjobb egy éve volt, amíg ide jártam, mert az órák mindig megszínesítették a hetet, és volt miért várni a következőt.
Rengeteg hasznos dolgot tanultam a turnészervezéstől kezdve a honlapépítésen át a művészpszichológiáig, amiket itt nem lenne hely felsorolni, de valós tudást adnak a jó munkavégzéshez. Barátságos a légkör és minden adott ahhoz, hogy csak az előadóra kelljen figyelni.
Ha már előadók: az órák milyensége persze, függ az előadótól, de őszintén mondhatom, sosem voltam rossz órán a ZH-ban. Nagyon felkészült, rutinos férfiak és nők tartottak órát nekünk, akik szakmailag elismertek abban, amit csinálnak, és így biztos, hogy nem csak a levegőbe beszélnek.
Az, hogy ilyen emberektől tanulhattunk, persze Fruzsi érdeme, aki mindent megtesz azért, hogy mi okosodjunk, még akkor is, ha az így is kevés alvásidejéből kell lecsípnie ehhez. Telefonál, sms-t ír, emailezik, csak az iskola és a mi érdekünkben. Ez a munka pedig meg is látszik a társaságon, többen saját szervezőcsapatot indítottak, másoknak pedig jobban halad a zenekara, mióta egyikőjük idejárt.
Ha csak személyesen az én itt eltöltött időmet nézem, akkor is kisregényt lehet írni az élményekből. A csudajó Akváriumos bejárás, ahol láthattuk, hogy nightlinerral sem fenékig tejfel az élet, pláne Budapesten. Na meg, hogy egy rossz helyen lévő küszöb mennyire megnehezíti a roadok munkáját.
Jópár alkalommal vettem igénybe a könyvtár szolgáltatását is, ami nemcsak azért jó, mert rendkívül hasznos olvasmányokat olvashatsz, hanem mert istenit lehet szundítani a benti kanapén. [Gábor rendszeresen meg is tette ezt – a szerk.]
Emellett egymással is jóban lettünk, és sok-sok barátság köttetett ez alatt az egy év alatt.
Nagyon jó érzés egy ilyen közösség tagjának lenni és szándékosan jelen időben írom, ezt hiszen, az iskola végeztével már a zeneiparban köszönthetjük majd egymást régi ismerősként.
tweet
like
+1