2014 August 29

“Keddenként boldog-boldogtalannak elújságoltam, mennyire jó volt ez az óra is” – Molnár Ildi a Zeneipari menedzsment kurzusról

Megkértük a 2014 júniusában végző diákjainkat, meséljék el, hogyan érezték magukat a Zeneipari menedzsment kurzusunkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót a szakmai gyakorlatának köszönhetően a Pet Shop Boys- és Gogol Bordello-koncerteken is segédkező Molnár Ildi írta.

Azt hiszem én egy kicsit kilógtam a sorból a Zeneipari menedzsment kurzuson. Nincs zenekarom, közeli ismerőseimnek sincs, sosem DJ-ztem, nem szerveztem party-t, klubom vagy kiadóm sincs. Ilyetén módon a többiekhez képest igazából konkrétabb cél nélkül vágtam bele a képzésbe, csupán az általános érdeklődés vezérelt, amikor úgy döntöttem, beadom a jelentkezésemet a Zeneipari Hivatalba.

Mindig is imádtam a zenét, és az egyetemi szakdolgozatom óta azt is tudtam, hogy iszonyatosan érdekel ami „mögötte van”. Folytonos időhiánnyal küszködve úgy gondoltam, hogy ez egy rendkívül jó és talán soha vissza nem térő lehetőség arra, hogy egy kicsit komolyabban vegyem a hobbimat és intézményesített keretek között jobban elmélyedhessek benne. Őszintén szólva az elején nem is tudtam, mit szeretnék tulajdonképpen elérni ezen a területen a kurzus végére – illetve hosszabb távon. Aztán szerencsére ezek a kérdések idővel megválaszolásra kerültek.

IldiA Zeneipari menedzsment kurzus jól fel van építve, átgondolt tematika mentén haladtunk modulról modulra és ismerkedtünk meg a zeneipar izgalmas (pl. a lemezipar története, digitális zenepiac, koncertszervezés) és kevésbé izgalmas, de rendkívül hasznos (szerzői jog) részterületeivel valamint társtudományokkal (szociológia, pszichológia, marketing, dizájn és grafika stb.), utóbbinál mindig kiemelve a kapcsolódási pontokat, zenész ill. menedzser „szemüveggel” vizsgálva az adott területet. Az elméleti előadások mellett mindig voltak gyakorlatiasabb órák is, ahol teljesen életszerű feladatokat oldottunk meg.

Rendkívül élveztem a kirándulásainkat is klubokba, stúdiókba, rádiókba, szerkesztőségekbe stb. Nem csak óriási élmény egy-egy ilyen helyre bejutni, de ezek az alkalmak is sokat segítettek gyakorlatiassá tenni az oktatást és kézzelfoghatóbbá tenni a megszerzett tudást.

Nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy mennyit hozzáadott az egész zeneipari hivatalos élményhez az emberi tényező. Egyrészt az oktatók/előadók személye, másrészt a pajtásaim a pad innenső oldalán, és persze Fruzsi, aki az egésznek az anyja, szíve, motorja.

Az előadók által a számomra addig ismeretlen területek szépen lassan, mint kis puzzle darabok kerültek helyükre a nagy egészben. Lenyűgözött az a tudás, amivel egyes emberek rendelkeznek, és szinte minden kedden úgy mentem haza, hogy míg Viberen boldog-boldogtalannak elújságoltam, hogy basszus, mennyire jó volt ez az óra is, gondolatban megveregettem a vállam, hogy jó döntés volt belépni a Hivatalba.

Az „osztálytársakkal”, bármennyire is vagyunk ezerfélék és jövünk ezerfelől, könnyen megtaláltuk a közös hangot és tavaszra kifejezetten jó és összeszokott közösség kovácsolódott belőlünk (az ártatlan kaktuszpárlatot szerintem míg élünk, nem felejtjük el… [a pécsi kurzuskiránduláson előkerült tequila éjszakai beceneve – a szerk.]). Fruzsi nélkül pedig nem is írnám most ezeket a sorokat, neki tényleg nem lehetünk elég hálásak.

Nagy fesztiválrajáróként és élőzene rajongóként hamar körvonalazódott, hogy számomra az egész zeneiparból a koncertszervezés/fesztiválszervezés területe a legizgalmasabb. Így kerestünk szakmai gyakorlatot is Fruzsival, bár sokáig tartott megtalálni azt, ami illik hozzám és összeegyeztethető az időbeosztásommal (egy nemzetközi médiaügynökségnél dolgozom napi 8+ órában).

Végül nagyon szerencsésen alakult a dolog, mert szakmai gyakorlatosként nem más fogadott maga mellé, mint Horváth Máté, a magyar Skalar Music és a New Beat szervezője. Mellette olyan rendezvényeken vehettem részt, mint az Aerodrome Fesztivál (Limp Bizkittel és Rob Zombie-val), Pet Shop Boys és Gogol Bordello a Budapest Parkban, Deap Valley a GMK-ban, TOY a Dürer Kertben vagy a május végi Budapest Essentials klubfesztivál.

Beleláthattam a koncertet megelőző előkészítő folyamatokba és végigkísérhettem az eseményeket a koncert napján – rengeteget tanulva Mátétól és a külföldi előadók vérprofin és olajozottan működő turnéstábjaitól. Ahogy időm és a munkám engedi, mindenképp szeretném folytatni az ismerkedést ezzel a területtel, illetve szeretnék még jobban bevonódni, még többet tanulni és egy nap talán egy saját rendezvényt szervezni…

Összességében a kurzus által kicsit megváltozott az életem – illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy egy átalakulás vette kezdetét. Elkezdtem teljesen más szemmel tekinteni a zenére, zenészekre, koncertekre, az egész iparra.

Még több zenét hallgatok, még többet olvasok (zenei sajtót, szakirodalmat – amiből egyébként a Zeneipari Hivatal nagyon komoly állománnyal rendelkezik), próbálok egyre tájékozottabb lenni. És időről időre van az a jóleső érzés, amikor olvasok valamit vagy beszélgetek valakivel, és ami egy évvel ezelőtt teljesen az újdonság erejével hatott volna, most rácsodálkozom, hogy én ezt ismerem, tudom, értem, átlátom. És talán már nem lógok ki a sorból… 🙂

Ildi Zeneipari menedzsment kurzust végezte el nálunk.

A Zeneipari menedzsment kurzusról bővebben az alábbi videóban:

Nézz utána itt! Információk és letölthető kurzuskatalógus: http://www.zeneiparihivatal.hu/portfolio/zeneipari-menedzsment/