“Szerintem a Zeneipari menedzsment képzés a tudás- és tehetséggondozás egy olyan alapkövét teszi le itthon, amire nem csak a zeneiparnak van szüksége”
– Vozár Péter, a Zeneipari menedzsment kurzus végzős diákja a kurzusról
Az egész úgy kezdődött, mint valami klisé. 12 évesen meghallgattam pár albumot, amik nagyon betaláltak, aztán ott folytatódott, hogy már 14 éves koromtól 2 éven át zenei szerkesztőként dolgoztam a keszthelyi 512 Clubban minden hétvégén, amíg a többiek buliztak. Végül mikor 16 lettem, azon kaptam magam, hogy már átválogattam az összes Billboard listát a 60-as évektől napjainkig és egyre jobban kezdett érdekelni a zene, mint alkotói folyamat.
Sokáig csak ismerkedtem a legkülönfélébb műfajokkal, de eljött az idő, mikor elkezdtem hangszeren tanulni és az is, amikor először megnyitottam az Ableton Live zenei szoftvert. Az egyetem után rövidesen elvégezetem az imPro School zenei produceri képzését, majd elkezdtem különböző zenei projektekben gondolkodni. Itt vált világossá, hogy ha rentábilissá akarom tenni azt a tevékenységet, amibe képes vagyok korlátlan mennyiségű időt beleölni, akkor meg kell tanulnom, hogy hogyan tudom ezt elérni.
Amikor találkoztam a BME faliújságján a Zeneipari Hivatal hirdetésével, már azt is tudtam, hogy hol tudom ezt megtenni.
Amikor először megláttam a Zeneipari menedzsment képzés tematikáját, nagy kő esett le a szívemről, mert részben szerepeltek olyan tantárgyak, melyeket tanultam már a Budapesti Műszaki Egyetemen, (például menedzsment vagy tárgyalástechnika) de nagyon örültem, hogy végre olyan iparági viszonyok között tudom ezt a tudást frissíteni, továbbfejleszteni és hasznosítani, ahol a személyes kötődéseim is szerephez tudnak jutni. A Zeneipari Hivatal egy kiváló platformnak ígérkezett és nem kellett csalódnom.
Első körben megtanulsz tájékozódni a zeneiparban, feltérképezed a különböző szakmák közötti viszonyrendszereket, majd az egymásra épülő modulok segítségével elmerülsz az iparági szereplők munkájának ismereteiben. Így több dimenzióból vizsgálhatod meg a zeneiparban végbemenő folyamatokat, legyen szó vállalkozói, kommunikációs, menedzsement, illetve előadói oldalról.
Ezt azért tartom jó módszernek, mert úgy gondolom, hogy a saját szakmád ismerete hosszútávon kevés ahhoz, hogy más szakmabeliekkel eredményesen és hatékonyan tudj együtt dolgozni. Értened kell az egész rendszert, nem csak azt a részt, amellyel a legközvetlenebb kapcsolatban állsz. De ez inkább lehetőség, mintsem nehézség, mivel ha jól ismered magát a rendszert, annak igényeit és elvárásait, akkor nagyobb eséllyel tudod kielégíteni azokat és könnyebb lesz alternatív megoldásokat kialakítanod, ami karrier szempontból kulcsontosságú szemléletmód szerintem. Ezt megerősítik bennem azok az élmények, melyek az iskola gyakorlatorientáltságából fakadnak.
Például az olyan vendégelőadók jelenléte, akik a legkülönfélébb zeneipari szakmákból érkeztek és igyekeztek megosztani velünk tudásukat, tapasztalataikat, mint Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója és a Sziget Kft. ügyvezetője, Tóth Péter Benjamin az Artisjus Jogvédő Iroda stratégiai és kommunikációs igazgatója, Sasváry Zoltán, a Vad Fruttik menedzsere, Ligeti György dalszerő, énekes a Zagar és a We Are Rockstars formációkból, vagy Horváth Máté, a Skalar Music Hungary vezetője, akinek volt alkalmam személyesen is megköszönni a Budapest Parkos Limp Bizkit-koncert megszervezését, és még sorolhatnám.
Nekem nagyon fontos, hogy egy iskola a tananyag leadásán kívül mit tesz annak érdekében, hogy igazolni tudja az ott megszerzett ismeretek relevanciáját és ezzel magát az intézmény létjogosultságát. Bátran mondhatom, hogy a Zeneipari Hivatal szolgáltatásaiban is messze felülmúlta az elvárásaimat.
Rengeteg hasznos aktivitásban vehettünk részt a kurzus során, például online kommunikációs elemzést készítettünk a Quimby-nek, plusz marketing-továbbképzésen vehettünk részt a Pécsi Tudományegyetemen, az ország számos kulturálisan releváns intézményébe ellátogathattunk Budapesten kívül is, ahol többek között olyan zenekarokkal beszélgettünk fejlődésük útjáról és stratégiai szemléletükről mint a Tankcsapda, vagy a Akkezdet Phiai. (Mellesleg ezek az utazások gyakorlatilag az idei nyaralásomnak is beillettek.)
Ezen felül pedig nem kisebb klubok és intézmények tulajdonosai, programigazgatói, kommunikációs felelősei ismertettek meg minket feladataikkal és azok körülményeivel, mint az Akvárium Klub, A38 hajó, Trafó, Tesla, Művészetek Palotája, Pécsi Est Cafe, Roncs Bár, Kölcsey Központ. Ráadásul ezeken a terepbejárásokon exkluzív módon bemutatták magát a klubot, körbejárhattuk a szakmailag releváns helyszíneket és megismerkedtünk azok funkcióival.
Látható, hogy ez a fajta oktatási rendszer szerencsére nem a már-már klasszikusnak számító “leadjuk az anyagot, számon kérjük, és viszont látásra” rendszert hivatott kiszolgálni. Gyakorlati-, illetve élményalapú tudásátadásra helyezi a hangsúlyt, amit a belföldön és külföldön végezhető szakmai gyakorlati lehetőségek csak tovább fokoznak.
Jó végre egy olyan rendszer része lenni, ami arra motivál, hogy keressem a lehetőségeket és perspektívát nyújt hozzájuk, nem pedig azt próbálja bizonygatni foggal, körömmel, hogy mit és miért nem lehet megcsinálni, vagy elérni. Segít tudatosítani, hogy nem csak az a dolog tud működni, amit előtted már megcsinált valaki és ezzel arra bátorít, hogy hasznosítsd a saját kreatív energiáidat.
Mivel az osztályteremben lévő tanulók nem csupán potenciális kollégák, hanem inspirációs források is egyben, hamar elkezd működni a tudásmegosztás és a kreatív munka. Az érkező diákok nagyon különböző szakmai háttérrel rendelkeznek, így ez segít a megoldandó feladatokat több féle megvilágításba helyezni, ennek köszönhetően sokszor nem csak egy megoldás születik, hanem egyben egy komplett stratégia is.
Szerintem ez a képzés a tudás- és tehetséggondozás egy olyan alapkövét teszi le itthon, amire nem csak a zeneiparnak van szüksége.
Amikor ezzel az élménnyel találkoztam, akkor jöttem rá, hogy egy olyan emberközpontú oktatásba csöppentem, ahol nem csak az a kulcsfontosságú kérdés, hogy én mit gondolok a szakmában, a szakmáról, hanem az is, hogy a többi szakmabeli hogyan viszonyul az én gondolkodásmódomhoz és hogyan tudunk hatékony partnerkapcsolatot kialakítani, ami aztán végül a munkám eredményét is megszabja majd. Amellett, hogy a közösséggel iskolán kívül is tartjuk a kapcsolatot, online csoportokban igyekszünk tájékoztatni egymást a legfrissebb változásokról, érdekességekről, amelyekben az iskola vezetője Morcz Fruzsi naprakészen biztosítja, hogy semmi lényegesről ne maradjunk le.
Egyébként ezt lehet, hogy még nem tudod kedves olvasó, de mindig is olyan tanárt akartál magadnak, mint a Fruzsi. Eddigi iskolai pályafutásom alatt nem sok olyan tanárral találkoztam, akinek munkájához és diákjaihoz való hozzáállásával annyira motiváló lett volna, amely önmagában felér egy pozitív szemléletváltással. Fruzsi ilyen. Az óra keretein kívül személyes konzultációkat tart, egyfajta mentorként felügyeli és segíti szakmai munkádat, miközben azon fáradozik, hogy minél nagyobb közösségi élménnyé varázsolja a kurzust és ehhez megfelelő térré az egész iskolát.
Ő maga és az általa meghívott vendégelőadók pedig olyan atmoszférát kölcsönöznek az iskolának, amiben nem kell görcsölnie, vagy túlizgulnia magát senkinek, így nem csak az órák válnak befogadhatóbbá, de megfelelő könnyedséggel lehet kapcsolati tőkét kiépíteni. Ráadásul számomra megtiszteltetés egy olyan tanár diákja lenni, aki olyan nemzetközi cégnél töltötte az angol zeneipari egyetemi tanulmányai idején a szakmai gyakorlatát, mint a The Agency Group, amely a Muse, Razorlight, vagy a Motorhead koncertszervezőjeként is ismert.
Ha ezek után valaki úgy érezné, hogy hihetetlen tudásszomját semmi sem tudja csillapítani, az megnyugodhat, mivel olyan folyamatosan bővülő szakirodalmi arzenállal rendelkezik az iskola, amit nem lehet csupán a képzés ideje alatt teljesen feldolgozni, így a visszatérő diákok is folyamatosan tudják magukat képezni, ahogy egy folyamatosan változó kreatív iparágnál ez elvárható. A Magyarországon egyedülálló külföldi szakirodalmak folyamatos fordítás alatt vannak, hogy minél nagyobb réteg számára legyen elérhető az a tudás, ami már hosszú évek óta a nemzetközi zeneipar gerincét képezik.
Általában amikor valaki megkérdezi tőlem mit is tanulok jelenleg, gyorsan megérkezik az a kérdés is, hogy: “akkor ez arra jó, hogy zenekarokat menedzselj?”
Amire a válasz alapvetően egy kövér igen természetesen, de azt gondolom, hogy ennek a tudáshalmaznak, amit az iskola nyújt, más vonzatai is vannak.
Én azt tapasztalom például, hogy jó pár vidéki térségnek kifejezetten szüksége lenne olyan szakemberekre, akik átlátják a zeneipari struktúrákat, fel tudják mérni az adott település zenei kultúrájának erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit, veszélyeit és hosszú távú stratégiai szemléletükkel inkubátorai lehetnek egy település kulturális felzárkózásának.
A Zeneipari Hivatal ezeknek a leendő szakembereknek képes megadni a kulturális menedzsmenthez szükséges alapokat és még annál sokkal többet.
tweet
like
+1
