2019 April 14

A veszprémi Expresszó nézőterétől az Akvárium programigazgatói székéig – Szántai Péter, az Akvárium Klub programigazgatója

Szerencsés alkat. Nem szereti a zenét semmivel sem kevésbé, mint három éve, amikor az Akvárium programigazgatója lett és elbizakodottá sem vált időközben. Továbbra is rajongással és csillogó szemmel beszél a Veszprémi Utcazene Fesztiválról és iróniával a szakmai képtelenségekről. Hogyan lesz egy veszprémi nézőből és zenerajongóból olyan előadók koncertjeinek felelőse mint Jojo Mayer vagy Lajkó Félix? És hogyan alakult ki Veszprém gazdag kulturális kínálata? Szántai Péterrel, az Akvárium Klub programigazgatójával Décsy Eszter ült le beszélgetni.

Milyen út vezetett az Akvárium programigazgatói székébe? Hogyan keveredtél a zenei közegbe és mi motivált?

Útkeresős, vargabetűkkel teli fiatalkorom volt. Veszprémben nőttem föl. Ott eleinte idegenforgalommal foglalkoztam, voltam banki ügyintéző is, de aztán összeért az életem a zenével. Az Expresszóba (Veszprém legendás zenei klubja – a szerk.) nagyon sokat jártunk a gimnázium alatt és a húszas éveim elején. Ott egyre több időt töltöttem, egyre több koncertre jártam, szabadidőmnek egyre nagyobb részét tette ki ez a dolog, és nyilván érdekelt, hogy mi hogy történik ott. Összebarátkoztam a stábbal, pultosokkal, szervezőkkel. Sok veszprémi zenész is megfordult ott, mutogattuk egymásnak a zenéket. Aztán egyszer csak megkerestek, hogy miért nem foglalkozom ezzel komolyabban, van náluk üresedés, szervezhetnék velük a Hangvilla (Veszprém egyik legújabb kulturális tere – a szerk.) rendezvénytermeibe. Először mellékvágányra kerültem, főleg saleses rendezvényekhez, aztán innen ivódtam bele a színháztermi koncertek lebonyolításába és szervezésébe. Később jöttek a városi napok majd a Veszprémi Utcazene Fesztivál, és egyre közelebb kerültem a zenéhez. Semmi direkt elhatározás nem volt ebben, így hozta az élet. Egyre jobban éreztem magam ebben a közegben, kiteljesedett a teljesítményem is, a szabadidőmben is ugyanúgy ezzel foglalkoztam. Amikor vége lett a munkának, akkor is lementünk egy koncertre, meghallgattuk, összehaverkodtunk a zenészekkel. Ennek lett távlati eredménye, hogy egy munkalehetőséggel idekerültem Budapestre.

Ha jól tudom, a Veszprémi Utcazene Fesztivál a mai napi a szíved csücske, ebben milyen szerepet töltöttél, töltesz be?

Abszolút az! Anno a veszprémi munkatársaimmal nagyjából egyszerre kezdtünk el dolgozni a fesztiválon, egy nagyon lelkes csapat volt ez. A legaljáról kezdtem a színpadokra felpakolástól a kordonpakoláson, szórólapozáson át az önkéntesek irányításáig, mindenfajta melót elvégeztünk a fesztivál előtt és alatt is, aztán egy idő után ez kiegészült azzal, hogy a bookingban is részt vettem, és tulajdonképpen ez azóta is tart. Bár az Akvárium kevésbé engedi meg időben az utcazenés elfoglaltságokat, ezért inkább csak a helyszíni operatív részeken, de még mindig ott vagyok, tök jó szívvel, tök lelkesen.

Most az Akvárium programigazgatója vagy. Mesélj egy kicsit a klub belső szerkezetéről. Korábban említetted, hogy három fő területe van az Akváriumnak. Ez hogyan is épül fel pontosan?  

Az Akvárium multifunkcionális programhelyszín, a rendezvények szervezése leegyszerűsítve három fő területre oszlik: az élőzenére, a partisávra és a céges rendezvényekre. Nappal nagyjából egyforma fontossággal vannak nálunk céges rendezvények, konferenciák, workshopok és mindenféle céges bulik. Este indul a koncert-sáv, ami zömmel szerdától szombatig megy, amiben a péntek-szombat nyilván hangsúlyosabb. A koncertek utáni időszak pedig a hajnalig tartó partisávé. Minden területnek megvan a maga gazdája, önálló vezetője házon belül. Hozzám tartozik az élőzene, vagyis a koncertek. Elég nagy munka, hogy ezt a fő három szegmenst és az ott dolgozók munkáját összehangoljuk, gyakran egymásba fűződnek rendezvények, folyamatos programdömping alakul ki. Az is a dolgunk, hogy mindezt minél zökkenőmentesebben levezényeljük.

Mit kell tudnia egy élőzenei programigazgatónak, mik a feladatköreid?

Ha nagyon egyszerűen akarnám egy mondatban megfogalmazni, akkor van egy 365 rubrikás Excel-táblánk, és ezt, azaz az évi programnaptárat igyekszünk minél több programmal megtölteni. Struktúrában ez úgy néz ki, hogy én csak az élőzenei koncertekkel foglalkozom, a koncerteket szervezem, és nyilván cél, hogy minél több, minél magasabb színvonalú és nézőszámú koncertet szervezzek. Dióhéjban nagyjából ennyi, ezt a naptárat kell minél ügyesebben kitöltenem. A koncertekhez kapcsolódóan – részben vagy egészben – a munkakörömbe tartoznak még pénzügyi, operatív, adminisztratív és kommunikációs feladatok is.

És akkor hogyan talált meg téged ez a vezetőség, hogy te legyél a programigazgató? Ezzel indítottál egyből az Akváriumnál, vagy egy másik munkakörben kezdtél?

Elég speciális helyzetben kerültem ide. Veszprémben akkor úgy két-három éve dolgoztam a Veszprémi Programiroda Kft-nél, ahol Muraközy Péter volt a főnököm, illetve vele dolgoztam a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is. Nagyon jól működő munkakapcsolatunk volt, egyre jobban tudtunk közösen szervezni. 2015 végén megüresedett ez a pozíció itt az Akváriumban, ahol egyébként Muraközy Péter a programstruktúrát legjobban irányító résztulajdonosi tag. Ő kérdezett meg, hogy elvállalnám-e, felköltöznék-e, csinálnám-e? Nyilván rengeteg felelősséggel jár a pozíció. Nehéz döntés volt, hogy felköltözzek-e egyik hétről a másikra.

A hezitálásodnak igazából a költözés volt a legnagyobb oka, vagy a munkától is tartottál egy kicsit?

Éltem már előtte Budapesten, a megyeszékhelyről fővárosba költözni annyira nem óriási lépés. Inkább arról volt szó, hogy még nem nagyon láttam át mivel járhat egy ilyen munkakör. Vajon képes leszek-e rá, nem csinál-e majd nagyon ki? Ez a pozíció sok lépcsőfok átugrását jelentette. Volt egy magánéleti megbicsaklásom is pont abban az időszakban, ami nagyon jó lökést adott ahhoz, hogy új fejezetet nyissak az életemben. Szóval főleg a munkakör összetettsége, az én képességeim és a magammal szembeni elvárások miatt hezitáltam. Visszanézve viszont úgy érzem, jól döntöttem.

Ha jól tudom, akkor nem csak Murak és te vagytok veszprémiek az Akváriumnál, hanem a hangtechnikai stáb, sőt, a vezetőségben is van veszprémi kolléga. Segítik a munkátokat a közös gyökerek? Hogy alakult úgy, hogy többen is veszprémiek vagytok?

Ez még az én fiatalkoromon is átível. Murak elég agilis és minden lében kanál szervező Veszprémben már a ‘80-as évek vége óta. Több klubot, szórakozóhelyet alapított itt, így egy olyan szellemi-kulturális műhely jött létre, ami, szerintem ki lehet mondani, köré koncentrálódott. Sokan találták meg úgy magukat ebben, mint én is, hangtechnikusok és szervezők is. Értelemszerűen, ha Pesten belevágott egy projektbe, hozta a saját jól bevált kollégáit, akiket ismert, tudta, hogy jól dolgoznak. Büszkék is vagyunk rá, hogy Veszprém tudott adni egy olyan szellemi hátteret, amit lehet használni például az Akváriumban, de akár a Szigeten is, vagy más országos projektnél.

Korábban Gáncs Andreával is készítettem egy interjút, és ő is arról beszélt, hogy Veszprémben korábban is aktív volt a kulturális élet. Össze lehet egyébként hasonlítani a veszprémi klubéletet a budapestivel? Akát programszervezői, akár klubműködési vagy klubélet szempontjából, tehát a színpad mindkét oldaláról?

Ami egy vidéki és egy fővárosi klubot leginkább megkülönbözteti, az a lépték, a létszám. Egy 55-60 000-es városban talán barokkos túlzás klubéletnek nevezni azt, ami manapság történik. Nem igazán lehet a kettőt  összehasonlítani. Sokkal kényelmesebben haladnak a dolgok kisebb helyen, nincs konkurenciája a kluboknak, nem versenyeznek a zenekarokért és nézőkért, többnyire monopol helyzetek vannak. Míg Budapesten rengeteg tényező befolyásolja a klubok működését, és minden sokkal gyorsabban is történik, sokkal nagyobb a verseny, sokkal nagyobb a tömeg, egy pillanatnyi kihagyás azonnal meglátszik.

Térjünk akkor vissza arra a bizonyos 365 rubrikára, hogy állsz neki ezeket feltölteni?

Ez egy véget nem érő projekt, sosem érsz el a 365-ödik naphoz.  Az Akvárium Klubnak például a magyar fesztiválokkal is számolnia kell, ahogy a teljes budapesti klubéletet és koncerthelyszíneket, a trendeket is nyomon kell követnie.

Mi alapján választasz, hogy milyen program jöhet és mi nem? Főleg megkeresések alapján, vagy inkább te keresgélsz?  

Az Akvárium egy 650-es és egy 1300 fős koncertteremmel bír, ami itthoni viszonylatban nem kicsi. Sok tényező befolyásolja a választást. Magyarországon kicsi a piac, aránylag kevés az ekkora hely számára releváns zenekar. Adja magát a merítés, miközben nyilván figyeljük azt is, hogy mik a korábbi nézőszámok, éppen mennyire pörög valami a médiában, kinek van aktuális új anyaga.

Ha jól sejtem, már rég nem igaz, hogy facebook like-okat néztek. Nyilván ennek már nem nagyon dől be senki, hanem inkább a nézőszám a fontos. Honnan szerzitek az információkat, mik a legfőbb pontok?

Ha valakit újonnan keresek meg, az inkább attól függ, hogy mennyire találkoztam vele más klubokban, más fesztiválokon, mennyire fogott meg. Nyilván ez nyomonkövetéssel jár, próbálom a hazai klubéletet, koncertéletet szemmel tartani. Volt ilyenre is példa, hogy életemben először hallottam egy zenekart a Kobuci kertben egy májusi fröccsözős estén és gyorsan utánajártam, hogy kik ők és mit kell róluk tudni. Nagyon bejött, amit csináltak és később egy tök jó előzenekari dolgot tudtunk összehozni egy NagyHall-koncerthez.

Mennyire befolyásol a saját zenei ízlésed avagy ilyen professzionális szinten ez már egyáltalán nem megengedett? Van saját mozgástered, és mi az a lépésed, amit inkább a piac mozgat?

Szerintem nem újdonság, minden ilyen interjúban elhangzik, hogy a saját zenei ízlés nem lehet hatással a programstruktúrára. Ezt nyilván én is tartom, nem a kedvenc, otthon hallgatott zenéim lépnek fel, bár ugyanakkor meg az is hazugság, hogy nincs hatással, mert az ember óhatatlanul is több figyelmet fordít az általa jobban szeretett zenei világra. Ugyanakkor ezt piaci alapon félre kell tudni tenni. Közönségigényeknek próbálunk megfelelni, és ebben nem lehet tényező a személyes zenei ízlés.

De, ha jól tudom, vannak olyan esetek, hogy az üzleti szempontokat kicsit félreteszitek, és kockáztattok, mert azt gondolod, hogy egy adott produkciónak ott a helye, még ha nem is lesz igazán nyereséges a koncert.

Próbálunk olyan egyensúlyt tartani, ahol egy jól bevált, piaci alapon működő zenekar által hozott hasznot vissza tudjuk forgatni egy kevésbé ismert zenekar, jó eséllyel nem annyira rentábilis koncertjébe. Ez persze előfordul. Nem kizárólag az anyagi szempontokat nézzük egy-egy bookingnál.

A vezetőség már bízik benned annyira, hogy te döntsd el, mikor tudtok ilyeneket vállalni?

Hál’ istennek a legelejétől fogva, amióta itt dolgozom, szabad kezet kaptam. Ez nyilván abból is ered, hogy ez egy bizalmi pozíció. Nem volt még olyan, hogy bármit vétózott volna a vezetőség, de nem is tudom elképzelni, hogy lenne ilyen, hiszen nem is nagyon tudnak a menetekről, hogy mikor kötök le egy-egy zenekart. Fura ezen gondolkozni, abszurd lenne bizonyos időközönként megküzdeni a vezetőséggel.

Erre nem kell válaszolnod, és nem is biztos, hogy szabad, de ha magadnak csinálnál egy hétvégét, hogy nézne ki a péntek és szombat az Akváriumban? Mi az, ami hozzád közel áll?

Nem szeretnék ebbe belemenni. Ha a világ összes pénzét elkölthetném, persze, lennének álmaim, de nem lenne elegáns kiemelni senkit, sem itthonról, sem külföldről. Akad, amikor az álomlistáról meg tud valósítani valamit az ember, az nyilván nagyon jó érzés.

Van olyan akár zenei stílus vagy bármilyen performansz, ami nem fér bele az Akvárium arculatába? Hova helyeznéd a klubot a hazai zenei térképén?

Egy metaforát szoktam használni, ha be kell mutatni a Klubot. Ahogy az Akvárium a város mértani közepén van, próbál nagyjából mindentől egyenlő távolságra lenni – és ez igaz a zenei stílusok területére is.

Még térjünk kicsit vissza a kutatómunkára. Amikor egy-egy zenekaron gondolkozol, hogy meghívjátok-e, feltételezem a kvázi konkurens klubok programját is figyelembe veszed. Van köztetek bármiféle együttműködés a többi, legalább budapesti klubbal? Akár kollaboráció, akár programegyeztetés?

Érdekes, hogy ezt kérdezed, nem érzek ilyen együttműködést. Nem tudom, ez min múlik. Ha itt ülne Benő (Bende Zsuzsanna, az a38 vezető programszervezője – a szerk.), talán ő is ugyanezt mondaná, hogy a nyitottság megvan a részéről, a mi részünkről is, de napi vagy heti szintű együttműködés azzal kapcsolatban, hogy mondjuk jövő március valamelyik szombatjára szerveznék egy érzékeny nézőszámmal rendelkező előadót, náluk lesz-e hasonló, ilyen nincs. Ugyanakkor szoktunk füleseket kapni egymástól és az emberi viszony is teljesen jó, a nézőszámokról nyíltan tudunk beszélgetni egymással. Érdekes téma, hogy lenne-e létjogosultsága a rendszeres egyeztetésnek, jót tenne-e. Nyilván kényes kérdés, mert kedveljük egymást, de vitathatatlanul konkurenciái is vagyunk egymásnak. Szerencsére Budapest van akkora a piac, hogy erre nincs égető szükség.

Azt mondod, van akkora a piac, de azért azt is látjuk, hogy sorra zárják be a kisebb klubokat, lásd Kuplung, Corvintető, Gödör, GMK, és sorolhatnánk. Ez rátok egyáltalán nincs hatással? Vagy érzékeltek ebből bármit is?

Összetett kérdés. A közhiedelemmel ellentétben mi sem örülünk ennek, hiszen nem tudnak kinevelődni Budapesten 3-400 főt vonzó helyeken zenekarok, akiket onnan majd át tudnánk vinni az Akváriumba a 650-es terembe, vagy el tudná vinni a Hajó. Leszámítva egy Ellátóházat, egy Instantot,  vagy egy Hajó tetőteraszt, nincs nagyon olyan helyszín, ahol ezek a zenekarok fórumot kapnának és emiatt mi is szomorúak vagyunk. Ugyanakkor azt látom, ami talán túl optimista tapasztalat, hogy nálunk nem okoz problémát nézőkkel megtölteni egy-egy programot. Azt látom, hogy Budapesten – az idelátogatókkal együtt – van réteg,  amelyiknek van pénze koncertekre járni, kultúrát fogyasztani és áldozni élőzenére.

Az emberek is kevesebb helyre tudnak majd menni szórakozni, már nem 200, csak 20 klub közül választhatnak, így talán könnyebb is megtölteni egy-egy helyet, nem?

Persze, ennek egy része az a hatás, hogy a megmaradt helyekre koncentrálódik a közönség, ugyanakkor van egy sokkal rosszabb hatás is, de ez nagyon tág téma lenne, amiben benne van a mostani rádiós helyzet is sok más mellett. Az underground és a mainstream produkciók megint nagyon szétválnak és egyre kevesebb lesz az átjárás, hiszen a Kuplung és hasonló klubok megszűnésével eltűntek azok a helyek, ahol egy mainstreamebb produkció ki tud nevelődni. Az underground közösségek pedig olyan kisebb helyekre tömörülnek, mint például  a Kék Ló, bár most ott is bajok vannak, a Gólya, a Lumen vagy akár az Auróra.

… bár ott is bajok vannak…

igen, ott is bajok vannak sajnos. A jelenlegi komoly ellenszélben nagyon nehéz így kitörni. Az átjárás kezd megszűnni, és ez sokkal szomorúbb, minthogy kevesebb helyre koncentrálódik a közönség  (az interjú készülése óta sajnos a Ló be is zárt, a Gólya költözik, az Auróra jövője pedig bizonytalan – a szerk.).

A klubos kommunikációra visszatérve, szoktak nálatok lenni A38-as szervezésű bulik, ahogy régen az A38 a GMK-ba is szervezett, de volt már a Barba Negrában is bulijuk. Ti is szoktatok ilyeneket kifelé szervezni?

Egyelőre ez csak egy irányban van meg, részben kapacitásbéli okokból. Nekünk nagyon jól esik az a bizalom és szakértelem, ami a Hajó részéről megvan, szerintem nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Mi nagyon örülünk, ha a meglévő kapcsolataik nálunk tudnak tovább növekedni.

És ez a gyakorlatban hogy működik, amikor csinálnak egy ilyen bookingot?

Általában előrelátók, és ha bookolnak valamit, aminél benne van a pakliban, hogy nem fér be hozzájuk, alapból hozzánk szervezik. Olyanra nem nagyon van példa, hogy áthoznak valamit, ami náluk megtelt és ezt nem látták előre.

Volt már olyan booking nálatok, ami nagyon nagy melléfogás volt? Név nélkül esetleg tudsz ilyen példát mondani?  

Hál’ istennek a rossz dolgokat (is) hamar elfelejtem, de persze, voltak már olyan döntések, amiknek a vége földbeállás lett, de szerintem ez minden bookingnál előfordulhat, bármelyik klubnál. Ennek szerencsére az ellentéte is megvan, hogy valamitől nem remélünk akkora sikert, és aztán mi is meglepődünk. A külföldi produkciókon lehet nagyobbat bukni anyagi oldalon. Az ÁFA-teher mellett például ott vannak még a magasabb járulékos költségek is: repjegy, backline-bérlés, hotel, catering.

Külsős programszervezőkkel is dolgoztok, vagy mindent házon belül intéztek?

Házon belül maradunk, de lényegében a Hajó is külsős partner, ahogy a Dürer Kert, a Fonó, és más partnerek is. Nincs olyan külsős személy, aki csak hozzánk szervezne.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Mindig megkapom ezt a kérdést és nagyon nehéz rá válaszolni, fura szavakba önteni. A színpadnak ezen az oldalán is az a flow-élmény tartja itt az embereket, ami a színpadon is megvan. Egy-egy sztár is hasonlót érezhet, amikor tízezer ember előtt ad elő. Nekem is az a legnagyobb boldogságélmény, amikor egy koncert jól sikerül, emlékezetes marad, élvezi a közönség, utána szembe jön velem a médiában, a fellépő részéről is jön feedback. Ezek azok a nagyszerű élmények, amikért megéri, ez a drog része. Amit meg a mindennapi munkamenetben szeretek az az, hogy emberekkel dolgozom, sokféle emberrel találkozom.

Honnan látod egyébként a közönség reakcióit? Ha program van, te is ott vagy végig az Akváriumban?

Nagyon ritkán előfordul, hogy egy-egy koncert lebonyolításában is résztveszek, ugyanakkor az általam kötött koncerteket valahol kötelességem meghallgatni és megnézni. Nyilván érdekel, hogy mi az a produktum, amin napközben az irodában dolgoztam. Az esetek nagy részében ezért bent szoktam lenni a koncerteken is. Persze, van, hogy az ember telítődik és egy kis csendre vágyik.

Hogyan képzeled el magad vagy a karriered mondjuk tízéves távlatban? Van országhatáron belül még feljebb, mint ahol most vagy programszervezői szempontból?

Nehéz és generációs kérdés is. Nem tudom, ez mennyire furcsa, de mivel nem lineáris úton jutottam el idáig, nincs bennem olyan motiváció vagy lineáris növekedésű pályaívvel szembeni elvárás, hogy nekem innen is még előrébb, még feljebb törve kéne jutni. Igazából én nagyon élvezem a kultúrában való létezést, így ha esetleg marginálisabb szerepű kulturális helyen vagy produktum mellett tudok dolgozni, azt gondolom, ugyanilyen boldog lennék. Nyilván negyvenévesen már mások lesznek az ember egzisztenciális elvárásai, hol és milyen szerepben látja magát, vagy a szociális hálójában, de munka szempontjából abszolút kulturális téren képzelem el magam.

Tudnál egyébként még bankban dolgozni?

Nagyon jó kérdés és egyszerű: nem.

Ha saját klubot kezdenél el, annak milyen arculata lenne? Csinálnál máshogy bármit is?

Ez attól függ, hogy mennyire idealisztikus a kérdés. A realitás talaján maradva – amikor nem áll rendelkezésre korlátlanul pénz, paripa, fegyver és van piaci nyomás – azt tudom mondani, hogy mivel eklektikus világból jövök, biztosan nem tematikus fókuszú helyben gondolkodnék. A sokszínűség hat rám igazán motiválóan.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által akkreditált Zeneipari menedzsment kurzusunk legközelebb TÁVKÉPZÉS FORMÁBAN indul. Ebbe becsatlakozni április 30-ig lehet. A távképzésről bővebben az alábbi, letölthető katalógusban lehet olvasni. Az alábbi videóban hazai zeneipari szakemberek és a képzés diákjai beszélnek arról, miért érdemes zeneipari képzésre járni.