“Én azt mondhatom, hogy megtaláltam, amit kerestem, sőt még többet is kaptam az iskolától, mint amire eredetileg számítottam. Vicces módon pontosan ugyanazt érzem, amit Molnár Ildi beszámolójában olvastam: minden egyes óra után képzeletben megveregettem a vállam, hogy nagyon jó döntés volt beiratkozni.”
Érdekel, mit gondolnak diákjaink a Zeneipari menedzsment kurzusunkról? Megkértük a 2015 márciusában végző évfolyamot, meséljék el, hogyan érezték magukat a képzésünkon, hogyan érkeztek a Zeneipari Hivatalba és hogyan távoznak tőlünk. Az eheti beszámolót az online marketingszakértőként dolgozó és immár az Ivan & The Parazollal is együttműködő Kelemen László írta.
Szóval az van, hogy én gyerekkorom óta egyszerűen élek-halok a zenéért. Van egy zenekarom, elég hosszú ideje gitározok, volt már Q-előfizetésem, külföldön mindig megveszem a Rolling Stone-t, olvastam rendszeresen a Wanted-et és a wan2-t is egy ideig, a feedreederben a leghosszabb lista a music mappában van. Az egyik szakdolgozatomat is zenei témában írtam, de hogy őszinte legyek, soha nem merült fel bennem, hogy a zenélésből vagy a zenészek körüli ténykedésből életvitelszerűen is meg lehessen élni itthon. Eddig.
Azt tudtam, hogy tőlünk nyugatra a zenei kultúra és képzés olyan szinten van, hogy adnak arra, hogy milyen szakemberek dolgoznak ebben az iparágban, de nekem megmaradt az egész ott, hogy igen, ha elmennék Angliába és felvételiznék, akkor lehetne ezt is tanulni.
Nem mentem, de ma már nem is bánom, mert kellett ugyan várni arra, hogy intézményesített keretek között lehessen Magyarországon is tanulni zeneiparról, de ma, már ezt is lehet. Ráadásul jól és értelmesen.
Szóval, amikor megtudtam, hogy van ilyen képzés itthon, belevágtam és jelentkeztem a Zeneipari Hivatalba. Rögtön az szimpatikus volt, hogy a kurzusvezető, Morcz Fruzsi leült beszélgetni velem, hogy milyen céljaim vannak, milyen képzéseken vettem eddig részt, egyáltalán ki vagyok. Meg is lepődtem egy kicsit, mert rögtön arra gondoltam, hogy oké, akkor ezek szerint itt odafigyelnek az emberekre, hogy kik iratkoznak be, valóban nekik való-e ez az egész suli, meg fogják-e találni a számításukat? És tényleg.
Én azt mondhatom, hogy megtaláltam, amit kerestem, sőt még többet is kaptam az iskolától, mint amire eredetileg számítottam. Vicces módon pontosan ugyanazt érzem, amit Molnár Ildi beszámolójában olvastam: minden egyes óra után képzeletben megveregettem a vállam, hogy nagyon jó döntés volt beiratkozni.
A zeneipar egy komplex iparág, ráadásul az utóbbi években a technológiai és a digitális fejlődéssel csak komplexebbé vált. Az összefüggések megértésében és átlátásában a kurzus moduláris felépítése nagyon sokat segít. Nem csak elméleti, de gyakorlati szinten is. A zeneipar minden részterületét átvesszük és az elméleti tudás mellett az iskola a gyakorlatra is fontos hangsúlyt fektet. Hogyan írjunk sajtószöveget, zenekari biot, mi fontos egy sajtósnak és mi nem, hogyan keressünk meg egy másik zenekart, hogyan vázoljunk fel zenekari stratégiát? Ezekre a kérdésekre és ennél azért elméletibb kérdésekre (szerzői jog, könyvelés, cégalapítás, stb.) a kurzus 1 éve alatt mind-mind kitértünk és így bőven lesz tudásunk és rálátásunk arra, hogy mi az, ami fontos ahhoz, hogy egy zenekart, produkciót sikeresen és szakmailag megfelelően képviselhessünk. A iskola megtanít egy zenekar kapcsán ugyanolyan tudatosan gondolkozni és tervezni, ahogy az egy cégnél szokás. A megfelelő stratégia kialakítása és kivitelezése pedig a siker egyik alapvető kulcsa.
Persze nem árt, ha az ember szorgalmas és hajlandó az önfejlesztésre. A Zeneipari Hivatal könyvtárában elképesztő mennyiségű szakmai könyv van, amelyek kapcsolódnak az egyes modulokhoz, szóval a lehetőség mindenki számára adott. Nekem például kifejezetten jól jött, hogy egy zenekari szerződés átnézéséhez a könyvtárba be lehetett ülni és a megfelelő szakmai könyveket a polcról leemelve tudtam átnézni azt.
A szakmai látogatások az A38-on, az Akvárium Klubban, az Artisjusban mind olyan gyakorlati tudáshoz vezetnek, amelyek a későbbiek során hasznosak lesznek. Ezeken a kirándulásokon, beszélgetéseken kapcsolatokat is lehet építeni és elsőkézből kapunk betekintést egy klub, szervezet működésébe úgy, hogy még kérdezni is lehet. De nem csak ezek a szakmai látogatások, hanem az előadókkal való kapcsolat is fontos része az iskolának.
Én valószínűleg a Zeneipari Hivatal segítsége nélkül nem kerültem volna kapcsolatba az Ivan & The Parazol-lal, akik számára nemrég készítettünk egy új weboldalt. Az együttműködés viszont nem állt meg a weboldalnál, hanem belekezdtünk a zenekar YouTube oldalának rendbetételébe és egyéb projekteken is elkezdtünk együtt dolgozni, ami végül odáig vezetett, hogy jelenleg a zenekar nemzetközi ügyeiért én felelek.
Így jutottunk el például a gröningeni Eurosonic-Norderslag konferenciára is. Az persze az egyik része a történetnek, hogy a Zeneipari Hivatal nélkül nem kerültem volna kapcsolatba a zenekarral, de az is igaz, hogy a megszerzett tudásomat bőven tudom hasznosítani a zenekar kapcsán.
Bevallom, hogy erre a beiratkozásnál nem is gondoltam, de valójában az van, hogy a gyakorlatokkal és kapcsolatok segítségével már az iskola ideje alatt el lehet kezdeni boldogulni, és nem csak Ivánék az egyetlen ilyen projekt, vannak olyan előadók, szakemberek, akikkel az iskolában vagy az iskola segítségével ismerkedtem meg, de mostmár az iskolán kivül is segédkezem nekik.
Nyilván nekem sokat segített már az a tudás, amit több év alatt projekt menedzserként megszereztem és valószínűleg nem ártott az a fajta média ismeret sem, amit egy reklám ügynökségnél dolgozva az ember magára szedhet. De az biztos, hogy a részleteiben meglévő tudást a Zeneipari Hivatal segítsége nélkül nem tudtam volna ennyire jól összeilleszteni, szóval az egész megértéséhez és a részletek megfelelő helyre kerüléséhez Fruzsinak és az iskola előadóinak, stábjának tartozom köszönettel.
Senki ne gondolja egyébként, hogy itt a kurzusok az egyetemeken általában megszokott szigorral zajlanak, a légkör sokkal szabadabb, számonkérés viszont van és kell is, hogy legyen. Viszont a kapcsolatok közvetlenebbek, mint egy egyetemi képzésen. Fruzsi pedagógiai szemlélete és érzéke szerintem kiemelkedő és követendő példa lehetne mások számára is, mondom ezt úgy, hogy édesanyám egyébként tanár!
Ráadásul az iskola törekszik a szakmai közösség megteremtésére, a tudásmegosztásra, együtt örülünk egymás sikereinek és segítjük egymást, amiben tudjuk és azt gondolom, hogy a magyar zenei életnek erre szintén óriási szüksége van.
De a szakmai közösségen túl a magyar zenei életnek szakmailag jól képzett, felkészült, igényes és alázatos menedzserekre, menedzsmentekre van óriási szüksége elsősorban, akik a megfelelő üzleti hozzáállással rendelkeznek és fenntartható üzleti modellekben gondolkoznak. Tudják és tisztában vannak vele, hogy mit jelent zenei menedzsernek lenni, milyen tudás kell hozzá és milyen szakmai területeket kell ismerniük.
Azt gondolom, hogy a Zeneipari Hivatal magas színvonalon képez ilyen embereket és ezért nagyon fontos a tevékenysége, mert jó zenekarból és jó zenészből nagyon sok van. Megfelelő és szakmailag felkészült menedzserből viszont kevés volt. Eddig.
tweet
like
+1